Szüléstörténettel előállni a Porontyon az utóbbi időben olyan, mintha azt mondanád: ide lőjetek. Így aztán senki se ír ilyet.
Nagymamát hiába kérem, hogy meséljen, „ott a mesekönyv”, mordul rám, „nem tudok én mesélni”.
Vakmacska korábbi posztjainál merült fel, hogy - sajnos – sok mindenki rákényszerül a spórolásra, és takarékosságra, ezért jól jönne még néhány ötlet, tipp.
Azok az újszülöttek is nagyobb eséllyel néznek majd később szembe tanulási zavarokkal, hiperaktivitással, autizmussal és sok más rendellenességgel, akik akár csak pár héttel a terhesség 40. hete előtt látják meg a napvilágot.
Van, aki szinte teljesen megússza, hogy az érzelmei és lelkivilága a feje tetejére álljon, a többség érezhetően érzelgősebb les.
A mi, szülők felelőssége az, hogy olvas-e majd a gyerekünk. Az óvoda, iskola, könyvtárak segíthetnek, de az alapok otthonról jönnek.
Anyák! Miért kell befrusztrálni a gyerekneveléstől?
Háborítatlan szülés helyett fekve vajúdás, burokrepesztés, méhszájtágítás, oxitocin gátmetszés. Az élmény mégis pozitív.
Verity orvosával megbeszélte, hogy ha lehetséges, természetes szülést szeretne. Végül a baba gyengülő szívhangjai miatt vákuumra volt szükség.
Nem vagyok arról meggyőződve, hogy szükség van babaközösségre, foglalkozásokra. Persze arról sem, hogy nincsen.
