Biztosan ismerős a jelenet: betolod a gyereket a játszótérre, aki boldogan beleveti magát a homokozó közepébe, te meg hirtelen szembe találod magad négy anyukával. Már az első mondatukból tudod, hogy frusztráltak és kiégettek, de késő elmenekülni: a gyermek boldogan lapátolja a homokot, te meg vele lapátolsz, csak hogy ne higgyék azt, hozzád is beszélhetnek. Ez nem segít, így is végig kell hallgatnod nyomorult életük minden apró részletét: hogy a férjük alig van otthon, hogy gyűlölik a reggeleket, mert mindkét gyerek kakaóért ordít és fel kell öltöztetni őket és ők már idegbetegek a végére és az estéket is gyűlölik.
Az egyik kifejti, hogy ő azelőtt fontos hivatást töltött be egy nagy multinál. A másik a játszótérről próbálja elintézni az ügynöki munkáját. Kövér, elhanyagolt, zsíros haja lófarokba kötve, tekintete kiégett. A gyereke most beletrappolt gumicsizmában a pocsolyába, mire ő rávisít, hogy Milánka azonnal gyere ki onnan, Milánka persze nem érti, és te sem, hogy miért ne lehetne gumicsizmában pocsolyába menni? Mi értelme akkor a gumicsizmának? Kapva kapnak a témán: fél órában kivesézik, hogy ki milyen gumicsizmát vett a gyereknek, mennyiért és hol. A téma téged a legkevésbé sem érdekel, ezért csúszdázni invitálod a gyermeked.
Csúszdázás helyett odarohan a kövér anyuka biciklijéhez, magára rántja, gyorsan kihúzod alóla, megvizsgálod, semmi baja, hál' istennek. Felállítod a biciklit, visszarakoskatod a sárba hullott kabátot, táskát, kövér anyuka durcás fejjel odajön, bocs, mondod, válaszra sem méltat. Negyed óra múlva az ő gyereke rántja magára a biciklit, anyuka durcás fejjel elrángatja. Izgalmas téma kerül terítékre: az egyikük gyereke idefelé meg akart enni egy kutyakakit, mire az anyuka elrángatta, a gyerek meg ordított. Az egyik bevallja, hogy néha annyira elönti a vér az agyát, hogy csak a verés segít. Felkapod a gyereket és elmenekülsz a csúszdához.
Anyák! Miért kell befrusztrálni a gyerekneveléstől? IQ kérdése lenne, hogy egy anyuka szellemileg friss, érdeklődő, derűs lény maradjon, akivel másról is lehet beszélgeti, mint arról, mennyi kutyakakit tömött magába a gyerek? Vagy a frusztált anyuka már azelőtt is frusztrált volt? Ő az, aki durcás fejjel szolgál ki a szalámispultnál, esetleg unottan válaszolgat a bank ügyfélszolgálatán? Már frusztrált volt, mikor úgy döntött, gyereket fog szülni, vállalva ezzel azt, hogy figyelemkoldus, agresszív gyereket nevel föl? Nem lehetne egy kicsit élvezni az életet, a sétákat, a játékot a gyerekkel, nem lehetne szedni egy csokor virágot séta közben ahelyett, hogy Milánkát rángatjuk ki a pocsolyából, szitkozódva?
Edina
