Azt régóta tudjuk, hogy a szaglás szerepet játszik a párválasztásban, ez is befolyásolja azt, hogy a másik embert mennyire tartjuk vonzónak.
Legutolsó, férfiakhoz kapcsolódó gonosz posztunk után a szerkesztőség úgy döntött, hogy közzéteszi a legjobb sztorikat, mert nagyon vidám perceket okoztatok nekünk, a hozzászólásokat pedig van, aki nem olvassa.
Hétfői írásunk, amelyben egy család felbomlását mesélte el egy apuka, arra késztetett egy másik kétgyerekes apukát, hogy ő is megossza a Poronty olvasóival történetét és tanácsot kérjen az anyukáktól.
Figyelj, ezt most csak neked mondom halkan, neked, aki az irodában kávézol a monitor előtt, s álmosan olvasol, hiszen csak ketten vagyunk.
A szinglikérdést sokat boncolgattuk már, s nagyjából annyit lehetne filozofálni, moralizálni a témán, mint a „Mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás?” kérdéskörön.
Minél öregebbek vagyunk, annál többször hagyja el a szánkat a „ha még egyszer kezdhetném, …” című mondat, s különböző strófákkal egészítjük ki, mikor, mi hiányzik éppen az életünkből.
A testalkat és a zsírszövet eloszlása alapján is következtethetünk arra, ki milyen sikerre számíthat a szakmai és a családi életben.
Húsvétkor a pletyka, mint jó rágógumi, ami kitölti egyes családi, vagy egyéb társaságokban az űrt és nyúlik, meg beragad mindenhová, új dimenziókat nyit meg.
Szinte nincs olyan életkorú nő, aki ideális munkaerő lenne. Kivéve, ha nem akar gyereket vagy meddő.
Egy friss felmérés szerint maguk az érintettek is úgy vélik, hogy továbbra is a hagyományos családi munkamegosztás az egyedül üdvözítő megoldás.
A brit állami egészségügyi szolgálat eztán a negyven év feletti nők számára is biztosítja a mesterséges megtermékenyítés lehetőségét.
Nem lenne logikus, ha a nőgyógyászok nők lennének? Én többé nem megyek pasihoz, mert csak rossz tapasztalatom volt. A nők empatikusak, és nem aláznak.
