Akárhogy is nézzük, egy nő (általában) előbb vagy utóbb gyereket akar, ez pedig a munkáltatónak nem éppen jó. Egy pasi ellenben sosem megy el szülni, nem neki kell az oviba rohanni és nem ő marad otthon, ha a gyerek beteg.
A munkáltató szempontjából szinte nincs olyan életkorú nő, aki ideális munkaerő lenne. Kivéve, ha nem akar gyereket vagy meddő.
25 alatt
Bár hamvasak, szépek és energikusak, nincs tapasztalatuk a munkában, gyakran szétszórtak és mivel a buli érdekli őket, előfordul, hogy másnaposan mennek dolgozni vagy folyton tereferélnek munkaidőben.
25-30 évesen
Két lábon járó időzített bombák, hiszen ketyeg a biológiai órájuk, minden valószínűség szerint hamarosan gyereket akarnak. Miért is alkalmaznák őket szívesen, ha úgyis nemsokára elmennek szülni? Ha pedig valami miatt nem jön össze a baba, végeláthatatlan kivizsgálások és beavatkozások sorozata következik, ami miatt a nő sokat fog hiányozni a munkahelyéről. És elméletileg ki sem rúgható.
30-35 évesen
Valószínűleg van már gyerekük, méghozzá kicsik. És mint tudjuk, minél kisebb a gyerek, annál nagyobb a valószínűsége, hogy beteg lesz. És mi történik, ha a gyerek beteg? Anya betegszabit vesz ki, tehát megint csak kiesik a munkából.
35-40 évesen
A felállás hasonló, mint az előző kategóriában, hiszen születhet akár még egy/két poronty, akikkel anya otthon marad szülés után, vagy ha betegek. Ismét a munkáltatónak probléma a helyettesítés megoldása. És arról se feledkezzünk meg, hogy két gyerek után olyan a nő munka szempontjából, mintha kezdő lenne.
40 fölött
Egy nő negyven fölött, aki el akar helyezkedni? Köszönik, nem kérnek belőle. Pedig neki már nem kell hazarohanni a kicsikhez, és ha két szülés között dolgozott, akkor munkatapasztalata is van. És az sem elhanyagolható szempont, hogy bizonyítási kényszer is buzog benne, meg akarja mutatni, hogy ő is tud olyan intenzitással dolgozni, mint egy 25-30 éves szingli. A munkáltató azonban valamiért mégiscsak egy friss, ropogós húszévest választ, hát még ha meg is ígéri, hogy ő aztán soha nem szül gyereket.
