nyár 45 - Dívány

28.

Amikor a nyári cuccokat vadászom a szekrényben, kezembe akad a régi kedvenc piros vékony ruhám, amely már ezer éve nem volt rajtam.

Mindenki szeret táncolni, még ha azt mondja magáról, hogy nem tud, elméletben szerintem egészen biztosan (tipitopi jobbra, tipitopi balra).

Még van egy szűk hónapunk, s strandra járni a rekkenő hőségben a legjobb megoldás.

Igazán jól tud jönni, ha az embernek van legalább egy nyugdíjas vagy sok szabadsággal rendelkező rokona, akire időnként rá lehet tolni a kölyköket.

A gyereknaptejek közül nem feltétlenül az a legjobb, amelyik a legdrágább.

Abigél megint nyaralni volt, nagyon jó dolga van, na meg persze nekünk is, hiszen minket sem hagyott itthon.

Arról már beszélgettünk a Porontyon, hogy sok nagyi elkényezteti a kölykünket, amikor a nyakába varrjuk.

Bükfürdőről azt mondták néhányan, kerüljük el kisgyerekekkel, mert a fürdő tele van gyógyvízben ázó öreggel és egyébként is szét fogjuk unni magunkat.

Először utazunk négyesben nyaralni.

Néha úgy érzem, menekülnöm kell, el innen, mindegy hova, olyankor nincs megállás, egyik pillanatról a másikra foglalom le a szállást, és már indulunk is, a kölykök meg én, messze, világgá.

​