27.
27. hét
Ezúttal eszembe se jut, hogy fikázzam a vidéket, még belinkelni se merem, mire gondolok, mert már előttem van, ahogy némely kedves olvasó szájában gyűlik a nyál, hogy egy jó hegyeset köpjön. Neeeeem, most arról szeretnék írni, hogy egy kismamának milyen jó nyáron vidéken.
Mert ott van kert. A kert pedig, azon túl, hogy hűvös és árnyat adó, remekül lefoglalja a már meglévő gyermeket. Persze nem a gyerek lepasszolása a cél, de mikor a vérnyomásom és a hőmérséklet ugyanannyi, jól jön egy pár perc pihenő. És az is jó, hogy nem kell külön programot csinálni ahhoz, hogy eljussunk homokozni vagy hintázni. Itt jó a levegő, vagy legalábbis jobb, mert azért nem mindegy, hogy magzatom a szomszéd friss trágyáját kapja a köldökzsinóron át, vagy a tizenötös buszt.
Vidéken nem kell felöltözni, hajat belőni és cipőt venni, ha nem akarunk. Itt nem találkozunk össze semelyik volt pasinkkal, laposhasú csajával és mintagyerekeivel, és nem kell héthónapos terhesen még azon is spekulálni, hogy vajon slampos kismamák vagyunk-e. Azok vagyunk, és? De milyen fasza abban a pólóban kifliért menni, amiben aludtunk! (Nem mintha az utóbbi héten sikerült volna elcsípni a kiflit a kisbüdösben, pedig már hajnali fél tízkor is próbálkoztam – de mindegy, nem hisztériázok, megígértem).
Szépségápolási rutinom amúgy kimerül a fogmosásban meg a hasam terhességi csíkok elleni bekenésében, bár van pár ködös emlékem arról, hogy valamikor ki volt festve a körmöm, de mikor már kevesebb, mint a körömfelület egyharmada volt piros, lemostam sebbenzinnel. De hát komolyan, van szebb egy napbarnított (hehe), a maga természetes szépségében (hehe) ragyogó kismamánál? Na ugye.
Itt van nekünk egy kis csini felfújható medencénk, és reggel beleülünk, este kiszállunk. Így még a Balatonig se kell letúrázni, az úgyis tele van veszélyes baktériumokkal meg halakkal. Ha meg már unom a medansziét, átülök a fa alá, esetleg leslagozom magam, és bár a dolog már nem olyan szexi, mint egykor, sőt nevezhetjük inkább malacmosásnak is, rendkívül frissítő.
A strand amúgy csak 190 forintba kerül, és nem 2500-ba. De itt egyébként is jól lehet spórolni, mert az élelmiszeren kívül nincs mire költeni. Legalábbis egy terhesnőnek. Oké, duplacsokis Magnumra, de az kaja, az nem számít.
És még az is jó, hogy itt meg szabad venni mindenféle szennylapokat. Betéve tudom, hogy melyik híresember mit tervez a nyárra, és milyen színű a fürdőruhája, kikérdezhettek. Még egy kismamás újságot is átnyálaztam, de csak azt tudtam meg, hogy a kismama kenje be magát a napon, meg a brendon továbbra is pofátlanul drága, úgyhogy vissza a bulvárhoz. Van könyvem is, mert lehoztam vagy tízet, amit év közben nem olvastam el, de aki negyven fokban, viselősen elolvassa a Vágy és vezeklés fronton játszódó második fejezetét, annak csak gratulálni tudok.
Persze itt sem minden fenékig tejfel. Vannak például a meztelencsigák. Este szúnyogokat kell csapkodni, a tévében meg nincs Viasat. De ilyenkor mindig a Margit-híd jut eszembe, kocsiban, délután négykor, és elillan minden csúnya dolog, amit valaha is gondoltam a vidékről.
