nyár 43 - Dívány

Amikor áprilisban mindenki sajnált, hogy „jaj te szegény, nyáron leszel terhes”, nem értettem az egészet.

Nyaralni készülünk.

Ha vége az ovinak-iskolának, akkor már csak pár „könnyű” döntést kell meghoznunk, hogy hogyan teljenek a napok: otthon, együtt nyaralva, vagy szervezett keretek között, napközis táborban (ottalvós, azaz bentlakásos nyaralást tízéves kor alatt nem ajánlanék jó szívvel).

Volt szerencsém nyaram egy részét egy kis faluban tölteni a gyerekkel.

A balatoni nyaralást úgy tervezzük, hogy az ég egy adta világon nem fogunk semmit sem csinálni.

Itt vagyunk hát lábunk előtt a magyar tengerrel, teljesen elszántan arra, hogy az elkövetkező napokban ne csináljunk semmit, csak meggyötört idegeinket simítsuk ellazultra.

Írtunk már arról, hogy milyen hülyeségeket árulnak manapság, moon az interneten spottolta a gyerekre erősíthető öngyilkos merénylő szettet.

Ellentétben a címmel, nem tervezek a továbbiakban gigantikus árkot ásni a vidék és Budapest között, mert minek.

Egyszer csak azt vettem észre, hogy néhány nap és vége a nyárnak.

Az óriási kánikulában hirtelen felszabaduló időmben úgy döntöttem, menjünk ki a Palatinus strandra hároméves lányommal.A közlekedés jó, fél óra alatt ott vagyunk a belvárosból.

Több naptej gyártó cég néz szembe komoly perekkel a fogyasztók félrevezetése miatt.

Aki azt gondolja, hogy elkerülheti a gutaütést, ha nem megy ki a hűvös lakásból a döglesztő forróságba, az még nem töltött el összezárva öt napot két izgága kisgyerekkel.