nyár 42 - Dívány

Ellentétben a címmel, nem tervezek a továbbiakban gigantikus árkot ásni a vidék és Budapest között, mert minek.

Az óriási kánikulában hirtelen felszabaduló időmben úgy döntöttem, menjünk ki a Palatinus strandra hároméves lányommal.A közlekedés jó, fél óra alatt ott vagyunk a belvárosból.

Írtunk már arról, hogy milyen hülyeségeket árulnak manapság, moon az interneten spottolta a gyerekre erősíthető öngyilkos merénylő szettet.

Egyszer csak azt vettem észre, hogy néhány nap és vége a nyárnak.

A hagyományos úszógumiból kicsúszik, a lábbedugós úszógumi felborul, a karúszót nem tűri, a mentőmellény kényelmetlen? Akkor mit adjunk az úszni nem tudó gyerekre? Heti kérdés. Minden nyáron visszatérő kérdés, hogy a strandon, vagy természetes vizekben miben pancsoljon a gyerek, aki még nem tud úszni.

Néha úgy érzem, menekülnöm kell, el innen, mindegy hova, olyankor nincs megállás, egyik pillanatról a másikra foglalom le a szállást, és már indulunk is, a kölykök meg én, messze, világgá.

Először utazunk négyesben nyaralni.

Bükfürdőről azt mondták néhányan, kerüljük el kisgyerekekkel, mert a fürdő tele van gyógyvízben ázó öreggel és egyébként is szét fogjuk unni magunkat.

Arról már beszélgettünk a Porontyon, hogy sok nagyi elkényezteti a kölykünket, amikor a nyakába varrjuk.

Abigél megint nyaralni volt, nagyon jó dolga van, na meg persze nekünk is, hiszen minket sem hagyott itthon.

A gyereknaptejek közül nem feltétlenül az a legjobb, amelyik a legdrágább.

Igazán jól tud jönni, ha az embernek van legalább egy nyugdíjas vagy sok szabadsággal rendelkező rokona, akire időnként rá lehet tolni a kölyköket.