Egyszer csak azt vettem észre, hogy néhány nap és vége a nyárnak.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy néhány nap és vége a nyárnak. A hosszú időszaknak, amelytől ovizáráskor annyira féltem, hogy mit fogok kezdeni itthon a két gyerekkel. Bár akadtak mesenézős órák és punnyadós délutánok, néha pedig a bekattanás határán álltam, összességében úgy érzem, tartalmasan töltöttük a nyarat.
Megnéztük, milyen az élet a Zoo táborban,teszteltük a csillaghegyi, a balatonszemesi és a Paskál strandot, mini kézműves foglalkozásokat szerveztem a gyerekeknek: festettünk csigaházat, sógyurmából gyümölcsöket formáztunk és különböző módszerekkel festettünk, fröcsögtünk és nyomtunk képeket és bejártuk a veszprémi és a győri állatkertet is.
Most, az utolsó héten pedig elővettük a Nagy játékkönyv gyerekeknek című kiadványt és abból válogattunk érdekes játékokat. A könyvet egyébként melegen ajánlom mindenkinek, aki nem tud elég mondókát vagy nem elég kreatív, hogy kitaláljon saját játékokat.
Mondókák ujj-játékokhoz, lovacskázókhoz, fejlesztőjátékok kisgyerekeknek, labdajátékok, tippek, trükkök babazsúrra, agytornáztatók, kártyajátékok és rengeteg szabadtéri játék leírása olvasható a nagyméretű könyvben, amely színes illusztrációinak köszönhetően akár képeskönyvként is funkcionálhat.
Úgy érzem, már nem azért várom az ovikezdést, mert könnyebb lesz egy gyerekkel lenni, hanem azért, mert végre egész nap játszhat majd Málni a kis barátaival, nem csak az én arcomat fogja látni reggeltől estig. Azért, ha elkezdődik az ovi, biztos üres lesz a lakás nélküle.
