Hiedelmeinkkel, előítéleteinkkel hatunk a gyerek életére, akár a szülei, akár tanárai vagyunk. Ha már így van, jobb, ha tisztában vagyunk vele, hogyan, és nem tudattalan elvárásaink alakítják a sorsát.
Mi a különbség a jó és rossz fegyelmezés között? Nemcsak a hatékonyság, hanem, hogy milyen hangulatot teremtünk vele. Vajon érzi-e a gyerek, hogy mellette állunk akkor is, mikor rászólunk?
Alkér Orsolya családi és gyerekpénzügyi szakértő szerint a legtöbb szülő észrevétlenül szegénységre neveli a gyerekét. Sokan azt hiszik, egy persellyel és annak hangoztatásával, hogy a pénz nem boldogít, meg lehet tanítani a gyerekeket arra, hogyan bánjanak jól a pénzzel. A befektetésekkel is foglalkozó szakember szerint nagy hibát követünk el azzal, ha nem készítjük föl a gyerekeket arra, hogy felnőttként jó pénzügyi döntéseket hozhassanak meg.
„De csak jót akart!” – nyugtatja a feleséget a férj, amikor kiderül, hogy sokadszorra az anyós vagy az após beleszólt, hogyan nevelik a gyereket. Pszichológus szakértőnk szerint szinte lehetetlen, hogy ennek összezörrenés nélkül gátat szabjunk.
Marcsi két héttel a diplomavédése után szülte első gyermekét. Ma, amikor már a negyedik is tízéves, néha ki tud szakadni férjével minivakációkra, miközben otthonról indított karrierjében is folyamatosan keresi a kreatív megoldásokat, a fejlődési lehetőségeket. Az egyszerre hiperlaza és vidám, mégis összeszedett és tudatos édesanya a Dívány olvasóinak elmondta, hogyan lehet valakiből nagycsaládos „mamma” és sikeres vállalkozó egy személyben. Életútja- és filozófiája az összes Sivaként zsonglőrködő szülőnek példaértékű üzenet nevelésről, időbeosztásról, önismeretről, az élet értelméről.
Az üveghegy, a szuperszülő, a mártír. Csak néhány azokból a szülőtípusokból, akikre ráismerhetsz a saját szüleidben, vagy akár önmagadban is. Ha nem szeretnéd a rossz mintát továbbvinni, dolgozhatsz magadon, mert képes vagy fejlődni és a gyermekkori traumáidat letenni – de ehhez tudnod kell, te milyen szülő vagy.
Amikor a gyereknevelésről beszélünk, általában azt vitatjuk meg, mi mit taníthatunk meg, adhatunk át gyermekünknek – pedig fordítva is érdemes szemlélni a helyzetet, hiszen előítélet-mentesség terén nekünk van tanulnivalónk gyermekeinktől.
Ahogyan arról sorozatunk korábbi részeiben olvashattál, a történelem előtti időkben a szülők gyermekeik igényeinek kielégítését tartották mindennél fontosabbnak, a középkorban, a hiedelmekkel ellentétben, pedig igenis szerették a legkisebbeket, de ettől még sok veszély leselkedett rájuk. Most lássuk, mit kell tudnunk a reneszánsz gyermeknevelési elveiről!
Az élőszóban elmondott népmesének nem csupán a harmonikus gyerekkor megteremtésében, hanem a személyiségfejlődésben is nagyon fontos szerepe van. A népmesék olyan élet- és világfelfogást közvetítenek, melyek mintát adnak ahhoz, hogy a gyerek a saját életét is el tudja képzelni.
Míg egy-két generációval ezelőtt elvárás volt, hogy ami a tányéron van, mindent meg kell ennie egy gyereknek, ma már elég annyit elfogyasztania, amivel valóban jóllakik. Míg régen azt gondolták, a sírás jót tesz a csecsemő tüdejének, ma már inkább igyekeznek megnyugtatni a babákat. Vajon mi áll ennek a szemléletváltásnak a hátterében?
Öt olyan alapvető szükséglet van, amit egy kisgyerek és egy felnőtt számára is ki kell, hogy elégítsen a környezete. Ha ez nem történik meg, lelkileg súlyosan sérülhetünk. Nagyon lényeges, hogy elhiggyük, hogy ha rosszul érezzük magukat, az nem azért van, mert „a világ ilyen”, hanem azért, mert a pszichénk jelzi, hogy változtatásra van szükség.
Alsó tagozatos gyermekek szüleiként észlelhetjük talán először igazán, ahogy a kortárs csoportok ízlése egyre inkább beférkőzik otthonunkba. A digitális világ újabb kapui nyílnak meg előttük.
