Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ahogyan arról sorozatunk korábbi részeiben olvashattál, a történelem előtti időkben a szülők gyermekeik igényeinek kielégítését tartották mindennél fontosabbnak, a középkorban, a hiedelmekkel ellentétben, pedig igenis szerették a legkisebbeket, de ettől még sok veszély leselkedett rájuk. Most lássuk, mit kell tudnunk a reneszánsz gyermeknevelési elveiről!
Sok értelemben véve nehéz határvonalat húzni a középkor és a reneszánsz közt, ez kétségtelen tény, ugyanakkor az is igaz, hogy a reneszánsz sok szempontból másként tekintett a gyermekekre, mint a középkor.
Az nem állja meg a helyét, hogy a középkorban – a magas gyermekhalandóság miatt – pótolható erőforrásokként tekintettek volna a gyermekekre, az viszont igaz, hogy a reneszánsz komoly változást hozott annak megítélésében, hogy hogyan kell egy kisgyermeket nevelni, de főleg tanítani.
E téren hozta a legnagyobb vívmányokat a korszak, lássuk, miről is van szó pontosan.
Verés helyett másképp fegyelmeztek
A reneszánsz a gyerekekre is teljes jogú személyekként tekintett: azért is kezdték el már korán erkölcsi oktatásukat, mert úgy vélték, a kisgyermek is rendelkezik erkölcsi érzékkel. A szülők ekkor kezdtek szentimentálisan kötődni gyermekeikhez, és erre bátorították is őket.
„A reneszánsz kori Firenzében a férfi pedagógusok részt vettek a fegyelmezés különböző stílusairól szóló vitákban, abból a feltételezésből kiindulva, hogy
a gyermekeknek a felnőttek irányába kialakított érzelmi kötődése befolyásolja saját állampolgári viselkedésüket.
A pedagógusok a kikapcsolódás fontosságát hangsúlyozták, amikor arról beszéltek, hogy a gyermekeket szeretettel, örömmel és derűvel kell nevelni” – írja a korszakról szóló könyvében Julian Vitullo. A fegyelmezés terén tehát nem a verés, hanem az érzelmek és a pozitív megerősítés kerültek előtérbe, ami valóban modern fordulatot jelentett a gyerekek életében.
„Gondold meg, milyen drága kincs a fiad, milyen változatos dolog, és mennyi munkával jár a tanulás, és milyen nemes is ugyanez, milyen készség van minden gyermek eszében a tanulásra, milyen mozgékonyság van az ember elméjében, milyen könnyen megtanulhatók azok a dolgok, amelyek a természetnek a legjobbak és kellemesek, különösen, ha tanult és szelíd mesterek tanítják őket játék útján” – erősítette meg a fentieket Erasmus tanítása.
A fiúgyermekek oktatása a reneszánsz idején nagyot változott
Ezek az eszmék a reneszánsz Itáliából útnak indulva aztán meghódították a kontinenst, világszerte felfedezték, hogy a gyermekek már születésüktől fogva rendelkeznek a tanulás képességével – valamint szívesen is tanulnak.
A felismerés hatására egészen átalakult az oktatás a reneszánsz idején, felismerték, hogy a megfelelő képzésben részesített gyermek értéket jelent majd szülőföldje számára.
Ez ugyanakkor még mindig főként a fiúgyermekek számára nyitott teret, az ő oktatásuk viszont alaposan átgondolt, sokrétű és megalapozott volt: nem csoda, hogy a reneszánsz oktatás egyes elemei a modern korokban is megállták helyüket.
A gyerekek oktatásának alapja a latin nyelv volt: anyanyelvüket iskolai keretek közt nem is tanulták, a nyelvtan a latin nyelvtan volt, később pedig görögöt tanulhattak. Amint megvoltak a stabil alapok, latin nyelvű Bibliát és Caesar kommentárjait olvasgatták a tanulók, majd később Vergilius Aeneisére, esetleg Cicero vagy Sallustius munkáira lépett tovább oktatásuk. Egyre bonyolultabb szövegek következtek, majd 25 éves korukban göröggel is elkezdhettek foglalkozni, míg a matematika 12-13 éves korukban vált képzésük részévé.
A lányok azonban ritkán részesülhettek ilyen oktatásban
A lányok mindeközben nagyrészt ugyanúgy éltek, mint a középkorban. Ha nem tehetős családba születtek, akkor legalábbis mindenképp: ebben az esetben életkörülményeik sem nagyon tértek el a középkorétól.
Két öltözet ruhájuk és egy pár cipőjük volt, egy ágyban aludtak teljes családjukkal, ami nem volt csoda annak ismeretében, hogy az alsóbb osztályokba tartozó családoknál két helyiségből állt egy ház.
Kiskorukat játékkal töltötték, amikor azonban elég nagyok voltak, beletanultak a ház körüli teendőkbe, és anyjuk mellett háziasszonyoskodtak. Ha volt lehetőségük besegíteni egy üzletben, azzal megragadhatták jövendőbelijeik figyelmét: a fő feladat esetükben még mindig az volt, hogy jól menjenek férjhez.
A tehetősebb családba születő gyermekeknek szintén az volt az egyik fő feladata, hogy megtanulják, hogy viselkedik egy igazi hölgy, de esetleg formális oktatásban is részesülhettek. Nekik azonban hamarabb férjhez kellet menniük, ha nem egy zárdában akarták végezni: aki ugyanis nem kapott idejében kérőt, azt apácának adták be. Bármennyi fejlődést is hozott tehát a reneszánsz a fiúk neveltetésében, a lányok ebből egyelőre keveset érezhettek.
Így éltek a családok
A kora gyermekkor körülményei ugyanakkor nem sokban változtak. Bár a tehetősebbeknek akár többszintes háza is lehetett, a higiéniás feltételek nem voltak adottak, folyó víz és természetesen világítás sem volt a sötét házakban. Születésük után a gyermekeket már megmosdatták, az anyákat ugyanakkor nem, és az anyai életnél is fontosabbnak tartották a gyermekét megmenteni.
A legtöbben kenyeret és leveseket fogyasztottak, amihez sört vagy bort ittak, mert a víz szennyezettsége révén a legtöbbször ihatatlan volt
– a gyermekek számára is. Ami a kicsik ruházatát illeti, a pólyába gúzsolást lassan elhagyták a gyerekek igényeinek megértésével párhuzamosan, viszont a nagyobbacskák továbbra sem a mozgást egyszerűvé tevő, könnyű ruhadarabokat kapták, hanem a felnőttruházat kis méretű változatát. Messze járunk még tehát azoktól a körülményektől és attól a felfogástól, ami a modernitás gyermekképét jellemzi, de a reneszánsz megtette az első nagy lépéseket.
