Nem szívesen formálok véleményt olyan eseményekről (most sem fogom tenni), melyeket csak a média által nemegyszer jócskán elferdített és szenzációvá dagasztott információk alapján ismerek.
Mai, garantáltan jó gyermekverseket tartalmazó antológiát, a Friss tintát lapozgatva bukkantam rá az alábbi gyöngyszemre.
Szombat délelőtt az oroszlánok vadászási szokásaitól kezdve a milliomosok idióta mániáiig rengeteg műsor közül választhat másnaposan az ágyban fetrengve az ember.
- Aaaandris! - hosszú kiáltás hallatszik két gumicsizmás lábacskától a sövény mögül.
Abigél kezd rosszalkodni.
Amikor általános iskolás voltam, még kötelező volt köpenyt hordani az intézményen belül.
A szomszéd fűje mindig zöldebb, gondoljuk, s abban is biztosak vagyunk, hogy mi vagyunk az egyetlen teremtménye a földnek, aki nem alszik összefüggően 3-4 óránál többet évek óta.
Arról már beszélgettünk a Porontyon, hogy sok nagyi elkényezteti a kölykünket, amikor a nyakába varrjuk.
Nagyobbik lányom megszületése előtt – az első gyermeküket várók többségéhez hasonlóan – kedvelt időtöltésem volt a bőséges terhesirodalom böngészése, így aztán a kilenc hónap mind a kétszázvalahány napján pontosan, napra készen, grammra és centire tudtam, mit kell „tudnia” egy valamirevaló magzatnak, és az ultrahangleletekkel összevetve lelkesen elemeztem, hányadán is állunk. De mi helyzet a gyermek megszületése után? Tisztában vagyunk-e a testi, lelki és szociális fejlődés legfontosabb állomásaival, melyek ismerete képessé tesz bennünket arra, hogy csak reális „elvárásokat” támasszunk az egyre okosodó és ügyesedő apróság elé, higgadtan és türelmesen kivárjuk azt az időt, amikor elég érett arra, amit kérünk és várunk tőle? Észrevesszük-e, ha valamilyen téren esetleg valóban nem úgy fejlődik, ahogy „elvárható” lenne, hogy időben közbeléphessünk? Nem vagyunk könnyű helyzetben, hiszen egyrészt ott vannak a nagyszülők, akiknek régmúlt emlékeiben sokszor magunk is úgy élünk, mint akik mindenben megelőzték korukat és kortársaikat (pedig nem is), legyen szó akár az első „igazi” mosolyról, az első lépésekről, az első összefüggő mondatról, az első felismert betűről vagy az első, helyesen megoldott kétismeretlenes másodfokú egyenletről.
Nem mulasztottak tanítási napot a diákok, amióta egy norfolki iskolában bevezették a csokoládéval való jutalmazást.
"Véresek most a kezeim, mert felvágtam az ereim.
Igazán jól tud jönni, ha az embernek van legalább egy nyugdíjas vagy sok szabadsággal rendelkező rokona, akire időnként rá lehet tolni a kölyköket.
