neveles 3 - Dívány

A hétvégén kis csapatunk letesztelte a Felvonulási téren megrendezett Téli Könyvfiesztát.

A felnőtt emberek agyrágógumija sokszor egy bulvárlap, ami általában arra jó, hogy a wc-ben ne unjuk magunkat halálra, hiszen oda azért csak nem viszünk súlyos irodalmat.

Emlékeim között élénken él az Égig érő fű című film egyik beszélgetése, ahol Misu, a kisfiú magyarázza Piroskának, azaz a mini Ulmann Mónikának, hogy ő miért is van a nagybátyjánál a Paprika utcai bérházban.

Abigél kezd rosszalkodni.

- Aaaandris! - hosszú kiáltás hallatszik két gumicsizmás lábacskától a sövény mögül.

Gyerekek mobiltelefonnal Kezdetben volt két mobiltelefon.

Nem szívesen formálok véleményt olyan eseményekről (most sem fogom tenni), melyeket csak a média által nemegyszer jócskán elferdített és szenzációvá dagasztott információk alapján ismerek.

"Véresek most a kezeim, mert felvágtam az ereim.

A szomszéd fűje mindig zöldebb, gondoljuk, s abban is biztosak vagyunk, hogy mi vagyunk az egyetlen teremtménye a földnek, aki nem alszik összefüggően 3-4 óránál többet évek óta.

Iskolagyümölcs-programjának keretében az Európai Bizottság szeretné elérni, hogy az EU-tagországokban az iskolákból kikerüljenek az édességeket és kevésbé egészséges termékeket árusító automaták, és helyüket gyümölcskínáló alkalmatosságok vegyék át.

Szombat délelőtt az oroszlánok vadászási szokásaitól kezdve a milliomosok idióta mániáiig rengeteg műsor közül választhat másnaposan az ágyban fetrengve az ember.

Nagyobbik lányom megszületése előtt – az első gyermeküket várók többségéhez hasonlóan – kedvelt időtöltésem volt a bőséges terhesirodalom böngészése, így aztán a kilenc hónap mind a kétszázvalahány napján pontosan, napra készen, grammra és centire tudtam, mit kell „tudnia” egy valamirevaló magzatnak, és az ultrahangleletekkel összevetve lelkesen elemeztem, hányadán is állunk. De mi helyzet a gyermek megszületése után? Tisztában vagyunk-e a testi, lelki és szociális fejlődés legfontosabb állomásaival, melyek ismerete képessé tesz bennünket arra, hogy csak reális „elvárásokat” támasszunk az egyre okosodó és ügyesedő apróság elé, higgadtan és türelmesen kivárjuk azt az időt, amikor elég érett arra, amit kérünk és várunk tőle? Észrevesszük-e, ha valamilyen téren esetleg valóban nem úgy fejlődik, ahogy „elvárható” lenne, hogy időben közbeléphessünk? Nem vagyunk könnyű helyzetben, hiszen egyrészt ott vannak a nagyszülők, akiknek régmúlt emlékeiben sokszor magunk is úgy élünk, mint akik mindenben megelőzték korukat és kortársaikat (pedig nem is), legyen szó akár az első „igazi” mosolyról, az első lépésekről, az első összefüggő mondatról, az első felismert betűről vagy az első, helyesen megoldott kétismeretlenes másodfokú egyenletről.