Heti kérdés.
Már most borítékolható, hogy a válaszadók két pártra fognak szakadni. Az egyik csoport elképzelni sem tudja, hogy lehet kezet emelni egy kisgyerekre. Felteszik majd azt a kérdést, hogy a felnőtt miért nem felnőttel verekszik, miért szegény ártatlan kölyökkel. Szerintük nincs olyan ok, ami miatt a szülő megüthetné gyermekét.
Ekkor majd jön a másik táborból valaki, aki úgy gondolja, hogy néha egy-egy pofon, fenékre ütés azért megengedett, ha a gyerek rossz fát tesz a tűzre. „Én is kaptam pofont gyerekkoromban, mégis felnőttem!” Természetesen mindkét tábor mélységesen fel van háborodva a napvilágra került brutális gyermekbántalmazási ügyeken.
Az árnyalatokat jól lehet érzékelni szép magyar anyanyelvünkben: mást jelent a ráüt és mást a megüt szó. Képzeljük el, hogy ráütünk a gyerek kezére. Aztán képzeljük el, hogy megütjük a gyereket. Hol van a határ az ártalmatlan és a káros fenyítés között? Kell-e verni a gyereket? Szabad-e ráütni?
