A John Hopkins egyetem szociológusai által végzett kutatás során több mint 7000, 1979 és 1994 között született gyermeket vizsgáltak a téma szempontjából, és azt találták, hogy valóban nagy a különbség aközött, ahogyan a nagyobb és a kisebb gyerekeket kezelik a szülők. Kiderült például, hogy ha a nagyobb gyerek kibukik az iskolából, vagy kamasz korában teherbe esik, sokkal inkább kénytelen egyedül boldogulni, míg ha a kisebb testvérrel történik ugyanez, a szülők hajlandóbbak segíteni anyagilag.
A kutatók szerint az egész a példa statuálásról szól, vagyis a szülők a nagyobb gyerek felé irányuló szigorra próbálják kordában tartani a kisebbet, és hangsúlyozni elszántságukat. A nagyobb gyermek gyakoribb büntetésével a szülők azt remélik, hogy a kisebb nem követi majd el ugyanazt a hibát, mivel tudja, hogy akkor büntetés várna rá is. Mindebbe persze szerepet játszik a tapasztalatlanság is, mire ugyanis a második, harmadik gyerek megérkezik, a szülők rájönnek, hogy sok dolgot túlreagáltak, ráadásul gyakrabban erőt vesz rajtuk a kimerültség is. Mivel az elsőszülöttet többet fegyelmezik, ez segíti elő a szófogadó, megbízható elsőszülött sztereotípiájának kialakulását, szemben a cserfes kicsivel.
Kevin Leman pszichológus, a The Birth Order Book szerzője szerint ez az eltérő hozzáállás a testvérekhez valóban eltérő személyiségek kialakulásához vezethet. Gyakrabban találnak elsőszülötteket vezető beosztásban, hiszen már gyerekkorban is inkább a nagyobbal végeztetik a szülők a fontosabb feladatokat. Bizonyítottan kevesebb elsőszülött, -különösen, ha lány - hagyja ott az egyetemet és a szülők öreg korukban gyakrabban támaszkodnak inkább az elsőszülöttre, mint a többi gyerekükre. A kisebb testvérek ezzel szemben bátrabbak és vállalkozókedvűek, gyakrabban kockáztatnak, több anyagi támogatásra számíthatnak otthonról, de tény, hogy nem olyan kitartóak, és például gyakrabban hagyják ott az iskolát, mint idősebb testvéreik.