második világháború 11 - Dívány

Kevesen tudják, hogy Hollandia és Kanada között több mint hetven éve szoros baráti és üzleti viszony áll fent: a két ország a második világháború óta segíti egymást, sőt, a kanadai fővárosban minden évben tulipánfesztivált rendeznek európai testvérnemzetük tiszteletére. De honnan ered ez a kötelék, és vajon miért mondott le Kanada rövid időre egy szülészeti osztály területi jogáról?

A brit főváros leghatalmasabb karácsonyfája december 5-től egészen január 6-ig ékesíti a Trafalgar teret Horatio Nelson admirális szobra mellett – a különleges lucfenyőt 1947 óta Norvégiától kapják ajándékba a britek, az idei most valahogy más lett.

Otthagyta állását az amerikai farmer, hogy internálótáborba deportált japán származású ismerőseinek földjét gondozza távollétükben – Bob Fletcher majdnem az életével fizetett, de nem szegte szavát.

A Fénnyel írt történelem múlt heti cikkében a második világháború egyik leghíresebb fotójával, a berlini Reichstag épületére vörös zászlót kifüggesztő szovjet katonák fényképével foglalkoztunk, most pedig megvizsgáljuk a kép „párdarabját”, a csillagos-sávos zászlót a japánoktól visszafoglalt Ivo Dzsima szigetén felállító amerikai katonákról készült híres felvételt, amely Pulitzer-díjat hozott alkotójának. Vajon szovjet kollégájához hasonlóan az amerikai fotós is csalt, és beállított, sőt, utólag manipulált képpel nyűgözte le a világot?

A második világháború végét és a nácizmus felett aratott győzelmet jelképezi a híressé vált fénykép, amelyen a Vörös Hadsereg néhány katonája kitűzi a szovjet zászlót a Reichstag épületére az elfoglalt Berlin szívében – a fotó számtalan újságban, tankönyvben és egyéb helyen megjelent az elmúlt hetvenhat évben, de vajon mennyire hiteles pillanatot örökít meg, ki lehet a képen látható három férfi, és milyen fontos változtatást hajtott végre a képen utólag az alkotó?

Lily Elbert 97 évével az egyik legidősebb ember, aki könyvet adott ki. A magyar származású asszony esetén azonban nem érdemes csodálkozni: élete szinte minden tekintetben rendkívüli.

A Harmadik Birodalom a 20. század legnagyobb műkincsrablójának számított: a második világháború idején a nácik az általuk megszállt területekről ezerszám tulajdonították el az értékes festményeket és szobrokat, melyeket a jövő zálogának tekintettek – a becslések szerint 650 ezerre tehető az elorozott alkotások száma. A német hadsereget azonban megelőzte a híre, egyesek pedig minden erejükkel igyekeztek elrejteni a műalkotásokat, mielőtt megérkeztek volna Hitler inváziós egységei.

A háború végét, a béke beköszöntét és az éveken át tartó vérontást követően végre fellélegző emberek örömét kevés fénykép volt képes olyan érzékletesen megörökíteni, mint a New York-i Times Square-en csókolózó matróz és ápolónő legendás fotója, amely Japán kapitulációjának napján, 1945. augusztus 14-én készült, és egy héttel később jelent meg a Life magazin hasábjain. De vajon kik szerepeltek a fotón, valódi csókról vagy beállított pózról volt szó, egyáltalán ismerték egymást a képen szereplők?

Hetven éve választották harmadszorra is Nagy-Britannia miniszterelnökévé Sir Winston Churchillt, aki ezt követően egészen 1955-ig, lemondásáig kormányozhatta hazáját. A kerek évforduló alkalmából összeszedtünk néhány, Churchill személyiségét árnyaló érdekes tényt, amit valószínűleg nem tudtál minden idők egyik leghíresebb brit államférfijáról.

Rabtársa életét megmentve, a számára ismeretlen férfi helyett vállalta a halált a náci lágerben a mártír lengyel ferences szerzetes, akit II. János Pál pápa később szentté avatott – Maximilian Kolbe atya történetét mégis kevesen ismerik.

Kancellárrá választása és a második világháború vége között eltelt tizenkét évben legalább negyvenkét alkalommal terveztek merényletet Adolf Hitler ellen: a náci vezért azonban saját tisztjei és az ellenséges titkosszolgálatok is mindannyiszor sikertelenül próbálták eltenni láb alól. A britek 1944-ben kidolgoztak egy tervet a Führer likvidálására, amit végül ők maguk fújtak le, érdekes indokkal.

A háború után még évtizedekig folytatta a harcot egy japán katona a Fülöp-szigeteken, ugyanis nem volt hajlandó elhinni, hogy a világháború véget ért: azt hitte, csupán ellenséges propagandáról van szó. Hazatérése után nemzeti hősként ünnepelték, neki azonban nem tetszett a modern Japán.