munka 26 - Dívány

Napjainkban komoly társadalmi megszállottság figyelhető meg a boldogsággal kapcsolatban. A jelenséget részben meglovagolja, részben gerjeszti a kapitalizmus, amely azt ígéri, hogy gyanús szolgáltatások, gyógyító kristályok, instant tanácsok megvásárlásával is közelebb juthatunk a vágyott célhoz. Annak ellenére, hogy annyit hajszoljuk, mégis keveset tudunk a boldogságról. Ha többet tudnánk róla, talán nem is üldöznénk ennyire.

Bár nem lehet egyértelműen megmondani a testtartásból, hogy ki milyen munkát végez, de ha nem kompenzáljuk mozgással, sporttal a munkánkból adódó mozgásszervi problémákat, akkor a gyógytornász nagy eséllyel ránézésre tudja, hogy ülve vagy állva dolgozunk-e.

Hallottál már a vasárnapi félelmekről? Az angol Sunday scaries kifejezést még 2009-ben vezették be az Urban Dictionary nevű szlengszótárba. Arra a frusztrációra utalnak vele, amit sokan vasárnap este vagy a nyári szabadságunk végén élünk át: hirtelen elkezdenek minket nyomasztani a ránk váró feladatok, a feszes határidők, a főnökünkkel, a munkatársainkkal vagy az ügyfeleinkkel való találkozás. Nem hiszünk a képességeinkben, rettegünk a hibázástól, motiválatlanok vagyunk, semmi kedvük az egészhez. Mit lehet tenni?

Szeretnél eljutni Balira? Vagy eltöltenél egy évet Londonban? Mit szólnál, ha még fizetnének is érte? Egy jól sikerült Instagram poszttal szó szerint tied lehet a világ.

Ismered a borokat? Jó a kézügyességed? Ha első osztályú légiutas-kísérő szeretnél lenni, rengeteg dologhoz kell értened.

Van úgy, hogy nem megy a munka. Ilyenkor próbálkozhatunk tovább, de lazíthatunk is pár percet. Sok országban nem bűn egy kicsit kikapcsolni munkaidőben.

Úgy érzed, hogy a munkahelyednél kilátástalanabb, kuszább, rosszabb helyet nem is találhattál volna? A főnököd egy zsarnok, kreativitásod romokban, és még este hétkor is meetingeken ülsz? Egy kicsit árnyaljuk a képet. Olyan elképesztően rossz munkákat mutatunk a történelmi időkből, amikhez képest a maiak felérnek egy napfényes üdüléssel.

Vannak, akik tudatosan készülnek a nyugdíjba vonulásukra. Dátumhoz kötik, bulit rendeznek és mosolyogva sétálnak ki a munka világából.

Otthon dolgozol? Vagy egy irodában? Órákat ülni egy asztal mögött bárhol borzasztó kényelmetlen.

A több mint egy éve tartó lezárások alaposan megcibálták az idegeinket. S még mindig nem látjuk pontosan, mikor lesz vége, milyen hatása lesz az óvodák, iskolák kinyitásának. A legtöbbünkből a legrosszabbat hozta ki a feszültség, az összezártság, a bizonytalanság. Igen, anyaként is. Akkor miért kellene ezzel dicsekedni?

Úgy érzed, a munkád olyan része az életednek, ahol ki tudsz teljesedni, elégedettséggel és energiával tölt fel? Úgy érzed, mind anyagilag, mind emberileg meg vagy becsülve? Akkor valószínűleg nagyon szerencsés vagy.

Lehet, hogy korábban is volt már olyan, hogy úgy érezted, láthatatlan vagy a munkahelyeden, ezen pedig a járványhelyzet miatti home office sem sokat segített. A korábban döcögős kommunikáció sok esetben még inkább nehézkessé vált, és a pozitív visszajelzések is el-elmaradoznak a sokadik otthon töltött hónap után.