A tavaszi szünet utáni első napra jelentették be az egy órás sztrájkot. A bocsánatkérés nem történt meg, de akkor mi lesz?
Először jelent meg olyan beszámoló, amely nem fordítás, hanem egy magyar autista kisfiú és anyukája életét mutatja be. Interjú.
Péntek reggel felolvastam a gyereknek, hogy milyen lesz a félévi bizonyítványa. Volt is nagy szipogás, ő akarta elmondani, lelőtték a poénját, nem ér.
Nem éltünk hiába, jövőre már nem kell megmondani a harmadikosoknak, szerintük melyik fiú a legszebb.
Melltartó, menzesz, szex, nőgyógyász, csupa olyan dolog, amiben egyszerre van szükségük támogatásra, információra, és tapintatra.
Andrea nem hall, de a harmadik egyetemét végzi. Ő lemaradt matekból, ha a tanár a tábla felé fordult, és 26 évesen tudott először telefonálni.
A kamasz fekete szemüveges kritikája kegyetlenül fájhat, de ha nyitottak vagyunk, lehet tisztítótűz, amiben igen közel kerülhetünk egymáshoz.
Titkos hashtagekkel viszik egymást a hülyeségbe a tinik
A jelenleginek legalább másfélszeresét költse az ország oktatásra, legyen szakmai alapon nyugvó közoktatási törvény. Követelések a tüntetés előtt.
A mélyszegénységben élő gyerekeknek elérhetetlen luxus a szemüveg, és ha betegek, többnyire gyógyszer sincs.
Sokszor úgy beszélünk, mintha a szülő felől béke és nyugalom lehetne otthon, a gyerek kelti a feszültséget. az indulatokért csak ő lenne felelős.
Beszélgetés órán, hiányzó füzet, nem összetűzött papíróra - dolgok, amiért a gyerekeink egyest kaptak. Pedig ez tilos.
