Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A tavaszi szünet utáni első napra jelentették be az egy órás sztrájkot. A bocsánatkérés nem történt meg, de akkor mi lesz?
Egy órás munkabeszüntetést jelentett be március 30-ára Pukli István, a Tanítanék Mozgalom egyik vezéralakja. Vagyis pontosabban március 15-étől számítva nyolc napot adott a miniszterelnöknek és a köztársasági elnöknek, hogy bocsánatot kérjenek „az elmúlt hat évben megfélemlített, megalázott emberektől, azoktól, akik Magyarország jövőjéért vagy a saját jogaikért emeltek szót”.
Ez a bocsánatkérés nem történt meg március 23-áig, vagyis március 30-án, reggel 8 és 9 óra között jön a munkabeszüntetés, ami ugyan első alkalommal csak egy órán át tart, viszont mindenkit hívnak, aki egyetért a követeléseikkel. Nem csak a tanárokat: a mozgalom számításai (és felmérések) szerint a társadalom 75 százalékát, a Fidesz-szavazók 67 százalékát, 950 intézményt, 35 ezer támogató magánszemélyt, és 70 támogató szervezetet.
A másik feltétel sem teljesült határidőig, mégpedig az, hogy Balog miniszter és Palkovics államtitkár helyett a tényleges döntési helyzetben lévő Varga Mihály vagy Lázár János üljön le tárgyalni a pedagógusok valódi képviselőivel a követeléseikről. Jön tehát az egy órás munkabeszüntetés – ami valószínűleg legalább olyan nagy tömegeket fog megmozgatni, mint a kockásinges péntek, vagy március 29-i Nem leszek suliban-nap.
Hetek óta folyik a huzavona, a kormány rend szerint cselesen ellép a követelések elől. A Tanítanék Mozgalom először indítványozta, hogy hozzák létre a Köznevelési Kerekasztalt, ami meg is történt, csak sajnos a résztvevők körével volt egy kis gond: a kormány a saját maga által felállított, hozzá lojális testületek tagjait ültette az asztalhoz, akik rendre egyet is értettek a tárgyalásokon, de nagyon. A bajok viszont maradtak, eredmény - pontosabban ígéret - csak kevés született. Például a KLIK miatti bajok orvoslására azt találták ki, hogy minden iskolaigazgató kap egy bankkártyát, hogy tudjon krétát vásárolni.
A kormány azt mantrázza, hogy Pukliéknak le kellene ülni a Kerekasztal mellé tárgyalni, Pukliék viszont nem gondolják, hogy bármit is el lehetne érni a jelenlegi tárgyaló felekkel, Balog miniszterrel és Palkovics államtitkárral, akik leginkább végrehajtói, és nem irányítói az oktatási rendszernek.
Aztán elindult a kommunikációs offenzíva, a kormány, mintha nem értené, hogy itt az oktatási rendszerről és az oktatás minőségéről van szó, azt sulykolták, hogy a tanárok béremelést követelnek, ami enyhén szólva csúsztatás. Egyébként kérnek is béremelést, csak nem maguknak, hanem a nem pedagógus iskolai dolgozóknak: pedagógiai asszisztenseknek, iskolatitkároknak, rendszergazdáknak – nekik 2008 óta nem emelkedett a bérük, és minimálbér környékén keresnek.
A Mozgalom ezután letette a 12 pontos követeléseit a kormány elé, de megint nem történt semmi.
Ezzel párhuzamosan a Pedagógusok Sztrájkbizottsága (élén a Galló Istvánné-vezette Pedagógusok Szakszervezetével) már hónapok óta tárgyal a kormánnyal a 25 pontos követelésükről, ami itt olvasható. Az álláspontok állítólag közelednek egymáshoz, de részleteket nem árultak el egyelőre.
Bocsánatkérés, az nem volt
Ebbe a hangulatba durrant bele a március 15-i Tanítanék demonstráció, ahol több mint harmincezren álltak ki az oktatás reformjáért. A tüntetésen Pukli István, a zuglói Teleki Blanka gimnázium igazgatója, és a mozgalom egyik fő arca bejelentette az egy órás munkabeszüntetést, hacsak nem teljesülnek a fenti feltételek.
Márpedig nem teljesültek, helyette a kormány részéről Orbán Viktor, Lázár János és sokan mások is cinikusan, sőt megalázó hangnemben válaszoltak. Ez ellen múlt pénteken egy állásfoglalásban kelt ki a Pedagógusok Szakszervezete, és megjegyezték, hogy a "kialakult helyzet miatt lehetetlenné válhat az érdemi egyeztetés".
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint ezért kell bocsánatot kérnie Orbán Viktornak
1. Mert akárcsak az ország közéletének minden szegmensét, így a közoktatás rendszerét is a mindent átható – egyszer már megbukott – központosításnak vetette alá.
2. Mert ennek következtében soha nem látott mértékben – s tegyük hozzá az Európai Unió országaiban egyedülálló módon – csökkent a GDP arányos ráfordítás a közoktatás egészének tekintetében.
3. Mert ennek következtében felszámolták a tankönyvpiacot, lehetetlenné téve így, hogy az iskolák korszerű tudást tartalmazó, azokat korszerűen feldolgozó tankönyveket használjanak.
4. Mert ennek következtében soha nem látott méretűre nyílt az olló az ország különböző részein élő diákok lehetőségei között.
5. Mert ennek következtében olyan – minden józan észnek ellentmondó – iskolaszerkezeti átalakítást hajtottak végre, mely generációk életben való beválásának lehetőségeit teszik hosszú időre zárójelbe.
6. Mert ennek következtében létrejött egy olyan gólem, melynek tevékenysége megalakulásának pillanatától kudarctörténet. A Klik által eltékozolt pénz, a felhalmozott tíz és százmilliárdos tartozások vegetáló iskolarendszert, ki nem fizetett gázszámlákat, lekapcsolt szolgáltatásokat „eredményeztek”.
7. Mert ennek következtében az iskolákat, megfosztották önállóságuktól, a hatalom (ki)szolgálóivá tették a pedagógusokat, belekényszerítve őket egy olyan szervezetbe, mely a törvény által elrendelt kötelező tagság mellett nem rendelkezik semmilyen – önálló döntésen alapuló – legitimitással.
8. Mert az ún. életpálya modell, és minősítési rendszer bevezetésével pedagógusok tízezreit alázták meg emberi és szakmai méltóságukban.
9. Mert az iskolák életében pótolhatatlan szerepet betöltő pedagógiai asszisztenseknek, rendszergazdáknak, iskolatitkároknak, portásoknak, takarítóknak 2008(!!!) óta nem emelték a bérét.
10. Mert kiüresítették, ellehetetlenítették, tönkretették az egyeztetések rendszerét, a szakmai érveket – ha egyáltalán meghallgatják – minden esetben felülírják a politika elvárásai.
11. Mert nem érti, hogy a közoktatás problémája nem az ő személyes, még csak nem is az általa vezetett kormánynak a problémája, hanem az országé, aminek ő a miniszterelnöke.
12. Mert megengedi (megengedheti?) magának, hogy több tízezer – az oktatás megmentéséért – demonstráló elemi erejű követelését cinikus módon viccnek minősíti.
13. Mert nem utasítja rendre alelnökét, aki otromba ízléstelenséggel minősíti a pedagógus tiltakozás szimbólumává vált kockás inget, s nem szólítja fel lemondásra polgármesterét, aki beteg disznókhoz hasonlítja az általa „nem 100%-osnak” minősített gyerekeket.
Mindenki kíváncsi
Felhívtunk néhány iskolát és óvodát, amelyek csatlakoztak a mozgalomhoz, egyelőre kíváncsian várják a fejleményeket. Az egyik intézményvezető hozzátette, hogy természetesen a gyerekek nem maradnak felügyelet nélkül, valaki mindenképpen vigyázni fog majd rájuk.
Mások szerint azonban nem éppen szerencsés az időpontválasztás, jövő hét közepétől március 29-éig ugyanis tavaszi szünet lesz, a munkabeszüntetést pedig az utána következő első munkanapra hirdették meg, ami mindenképpen akadályozni fogja az információáramlást. A munkabeszüntetés egyébként jogilag nem sztrájk lesz, hanem polgári engedetlenségi mozgalom, ami bizonyos jogkövetkezményekkel járhat, erről itt olvasható a TASZ összefoglalója. Eszerint nem magáért a polgári engedetlenségért vagy a vélemény tartalmáért járhat büntetés, hanem az engedetlenség keretében elkövetett jogszabálysértésért (vagyis például, mert munkaidőben nem dolgoznak).
Mindeközben már a Pedagógusok Sztrájkbizottsága is belebegtette a munkabeszüntetést (sőt alighanem a "lehetetlenné válhat az érdemi egyeztetés" formula is ezt jelenti virágnyelven), ami nem egyórás lenne, hanem napokig is eltartana. A szakszervezetek egyébként senkit sem biztatnak, és nem is beszélnek le arról, hogy beálljanak az egyórás munkabeszüntetésbe, viszont úgy vélik, hogy a március 30-i demonstráció erősíti a szakszervezetek tárgyalási pozícióit, és azt ígérik, minden jogi segítséget megadnak azoknak, akiket a polgári engedetlenség miatt hátrány ér. Aztán egy hirtelen fordulattal a PSZ arra jutott, hogy legyen inkább a sztrájk délután négy óra után, hogy a gyerekek nehogy felügyelet nélkül maradjanak arra az egy órára. Értik, maradjanak bent a tanárok egy órával tovább a munkahelyükön, hogy be tudják szüntetni a munkát. Bravó.
Most pedig újabb fordulatot vett az ügy: Rétvári Bence államtitkár bejelentette, hogy a nyáron megszűnik a KLIK (élt 3 és fél évet), és helyette valami más, kevésbé központosított oktatásirányítási rendszer dolgoznak ki. Ezzel párhuzamosan ígéretet tett arra is, hogy csökkentik az Nemzeti Alaptantervben lévő tananyag mennyiségét, kevesebb óra lesz (ami nem biztos, hogy előrelépés, hiszen már így is itt van az OECD országok közül a legkevesebb órájuk a gyerekeknek), és úgy általában élményszerűbbé tennék a tanulást, és erősíteni szeretnék a kompetenciákat (vagyis tényleg képesek legyenek alkalmazni, amit megtanultak).
Kérdés persze, hogy ha a be is tartja a kormány, amit ígért, vajon a nyári szünet két és fél hónapja alatt hogyan akarnak összehozni egy sikeresen működő oktatási rendszert? Abban sem bíznak igazán a tanárok, hogy a KLIK helyett tényleg egy értelmesen működő szervezetet sikerül létre hozni, attól tartanak, csak a neve fog megváltozni a fenntartónak, minden más marad a régiben. Vagyis nem bíznak a kormány ígéreteiben, érdekes.
Az azonban kétségtelen, hogy a kormány a tanárok és a társadalom tiltakozása előtt lassan, de biztosan hátrálni kényszerül.
A munkabeszüntetés tehát március 30-án, reggel 8 és 9 óra között lesz megtartva.
