Még a legnagyobb legendák sem mindig elégedettek önmagukkal. Karinthy Frigyes hiába volt korának egyik legnépszerűbb írója, többre vágyott: jóképű szeretett volna lenni.
Valamelyik harcművészet gyakorlása testileg, lelkileg és szellemileg is jobb emberré tesz – elmondjuk, miért.
Teljesen természetes, hogy bizonyos emberektől félünk. Ám ezeknek az embereknek a köre társadalomról társadalomra változik. A világ nagy része a szenvedés miatt nem az egyént okolja, hanem a családot, az istent, az ártó szellemeket, a karmát, a háborút, a szegénységet vagy a bántalmazó kapcsolatokat. Az, hogy minden sikerért, kudarcért, nehézségért a személyt magát tesszük felelőssé, az emberek közti különbségek magyarázatának speciálisan nyugati módja. Így nem véletlen, hogy mindazok, akik mások támogatására szorulnak vagy kevésbé teljesítőképesek, szégyellik a problémáikat ahelyett, hogy bátran segítséget kérnének.
A pszichológiában máig problémát jelent, hogy a kutatások jelentős része nyugati, iparosodott, gazdag, demokratikus országokban élő egyetemistákat vizsgál, majd az így kapott eredményekből von le következtetéseket a bolygó egész humán lakosságára nézve. Ez a saját nézőpontot meghaladni képtelen, túláltalánosító tendencia azonban elmossa a kultúrák közti különbségeket – holott a valóságban azok a legalapvetőbb szinteken határoznak meg minket.
Mi a közös a hálózatkutatóban, a pékben, a hetvenedik születésnapját ünneplő íróban, a sztárséfben, a felnőtt örökbefogadottban és az élménybiológusban? Az, hogy mindegyikükkel szuper jót beszélgettünk 2020-ban.
Az ókori filozófustól a kortárs színészig sok-sok híresség neve feltűnik a válaszlehetőségek között. Kitalálod, hogy kitől származnak az idézett mondatok?
Balettként, színházi előadásként, bábjátékként, a tévé előtt, a lényeg, hogy kipipálhassuk az ünnep kötelező elemét, a Diótörőt. Ha a történet mélyére ásunk, meglepő érdekességekre bukkanunk.
Te mennyire vagy magabiztos azzal kapcsolatban, hogy az életedet a neked tetsző irányba tudod terelni, hogy kézben tudod tartani a veled történő dolgokat? Ebből a kérdésből indult ki Julian Rotter amerikai pszichológus, amikor megalkotta kontrollhely-elméletét, mely szerint életfelfogásuk módja szerint az emberek alapvetően két típusba sorolhatók: vannak, akik azt gondolják, csak maguknak köszönhetik azt, ami velük történik, és vannak, akik fatalista módjára azt hiszik, hogy sorsuk eleve elrendeltetett.
Horváth Lili színésznőt nem kell külön bemutatnunk: Tordai Teri színművésznő lánya saját jogán is kiváló, Jászai Mari-díjas színésznővé vált. Most egy olyan darabban játszik Gergye Krisztián rendezésében, amelyik nagyon fontos kérdéseket tesz fel a nézőknek anyaságról, életről, kreativitásról, szabadságról, érvényesülésről.
Miként alakult a szülők és gyerekek közötti intimitás a történelem során? Milyen pozitív és negatív változások történtek a gyereknevelésben az elmúlt száz évben? Mi jellemzi a 21. századi gyermekképet?
Aki hallott már a Charlie és a csokigyár vagy a Szofi és a HABÓ című meséről, az tudja, kicsoda Roald Dahl. Az 1940-es években vált az egyik legsikeresebb felnőtt- és gyerekkönyvíróvá, ám olyan kalandos életet élt, ami kitenne egy újabb meghökkentő könyvet is.
Cikksorozatunk mai fejezetében Tóth Zsuzsanna, az A Tan Kapuja Buddhista Főiskola tanára válaszol a kérdésre.
