konfliktus 3 - Dívány

Nincs ember, aki ne gondolkodna el azon: akkor most így lesz ezután is? Ilyenkor kiderül, hogy megbotlunk-e a szőnyeg alá söpört párkapcsolati problémáinkban, és ha megbotlottunk, akkor annak négykézláb kúszás, vagy talpra állás lesz-e az eredménye. Létezik egy másik megközelítés is: ha szembenézünk a felgyülemlett érzéseinkkel, és megpróbáljuk rendezni azokat társunkkal.

Hosszú távú, minőségi párkapcsolatot működtetni sosem egyszerű. Hát még ha gyerek(ek) is terhelik azt! Bizonyos gondok szinte menetrendszerűen jelentkeznek.

Legtöbbünket folyamatosan foglalkoztat a kérdés, hogyan fejezzük ki szerelmünket, szeretetünket a másik iránt. Hogyan fejezzük ki jól? Úgy, hogy az neki is jó legyen? És ő vajon hogyan tudja kifejezni irántunk? Vajon észrevesszük-e a jeleket?

Vannak olyan magatartásformák, amiket észrevétlenül teszünk magunkévá, sokszor annak ellenére, hogy nem feltétlenül értünk egyet velük.

Rengeteg oka lehet annak, ha kerüljük a konfliktusokat. Gyakran ezek az okok a gyerekkorban keresendők: ha például a szüleink nem tudták megfelelően rendezni a vitákat, mi pedig visszük tovább a tanult mintát.

A legjobb családban is előfordul, hogy két ember különböző elveket vall valamivel kapcsolatban, a koronavírus pedig új terepet teremtett ennek.

Vegyünk egy nagyon gyakori forgatókönyvet: megbeszéltétek, hogy a párod nagyobb részt vállal a házimunkák elvégzéséből, de te továbbra is úgy érzed, hogy a feladat nagy része a te válladat nyomja.

Sokkal több rossz szülő van, mint gyerek, sőt alapvetően a rossz nevelési stratégiák azok, amelyek károsíthatják a felnövő generációkat. Nagyon fontos, hogy a szülők maguk vágyjanak a fejlődésre és megértsék, mire van szükség a megfelelő neveléshez. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy olykor az anyának és az apának is szüksége lehet védelemre.

A szerelemről rengeteg hiedelem él a fejekben, legtöbbjüknek nem is feltétlenül vagyunk a tudatában. A párkapcsolati boldogságról szóló direkt és indirekt tanítások kis korunktól fogva bemásznak a bőrünk alá, hogy aztán szinte észrevétlenül alakítsák az elvárásainkat, az elégedettségérzésünket, hassanak a viselkedésünkre. Időnként érdemes elővenni, megnézegetni és végiggondolni őket, mennyire hasznosak, relevánsak a 21. század elején.

Nem véletlen, hogy sokan kötjük össze a következetesség szükségességét a szülői tisztelet és tekintély megszerzésével, hiszen a sok hezitálás és alkalmazkodás valóban ki tudja hozni a gyerekekből az állandó határfeszegetést. A valóságban mindez mégsem a tekintély elvesztéséről szól elsősorban, hanem inkább a gyerekek biztonságérzetének hiányáról, ami automatikusan előidézi a határok ellenőrzését újra és újra.

Az életben csak a halál, az adó és a nehezen kezelhető emberek társasága biztos. Nem számít, hogy munkatárs, szomszéd vagy távoli családtag: mindannyiunk életében van olyan ember, akivel nem egyszerű együttműködni.

Kevés rosszabb érzést élünk át szülőként, mint amikor a gyerekünk könnyes szemmel, vagy akár üvöltve a fejünkhöz vágja, hogy utállak! Egy pillanat alatt kérdőjeleződik meg minden, hacsak nem érted meg, ez a szó gyereknyelven valójában mit jelent.