Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Hosszú távú, minőségi párkapcsolatot működtetni sosem egyszerű. Hát még ha gyerek(ek) is terhelik azt! Bizonyos gondok szinte menetrendszerűen jelentkeznek.
Pedig az elején minden olyan izgalmas és nagyszerű. Kevés szebb pillanat van az életben, mint amikor a szerelmünkkel babát várunk és kettőnkből hozunk létre egy új embert, akit aztán a karunkban tartunk, szeretünk, gondoskodunk róla. Izgalmas, felemelő és csodálatos időszak ez, ám eközben kimerítő, elkeserítő és aggasztó is. Ez a kombináció pedig mérgező lehet. A házasság fenntartása a baba születése után sok időt és energiát igényel, miközben gyakran sem az apának, sem az anyának nem jut annyi ideje sem, hogy aludjon egy tisztességeset. Épp ezért foglalkoznak a házasság megtartásával a szakértők, és mutatják meg a hét leggyakoribb problémát és azok megoldásait.
#1 A háztartási feladatok
Miközben gyerek nélkül szépen együtt lehet működtetni a háztartást, a porontyok szétdúlják a legszilárdabb terveket is. Sokkal több a bevásárolnivaló, a tennivalók – mosás, takarítás, fertőtlenítés – csak gyűlnek, és nincs, aki megcsinálja őket. A legtöbb vita azon pattan ki, hogy valamelyik házastárs egyenlőtlennek érzi a feladatok felosztását, és elege lesz a pluszteherből. Sokat segít, ha erről először is beszélgetünk. Nem ítélkezünk és nem veszekszünk, nem várjuk el, hogy a másik magától kitalálja, mit szeretnénk vagy várunk tőle, hanem meghallgatjuk a másikat, és közösen kidolgozunk egy jobban működő tervet. Fel lehet fogni egyfajta játékként, amiben mindenki gyűjti a pontokat: én elmosogatok, cserébe te leviszed a szemetet. Hasznos lehet, ha kilistázzuk a heti teendőket, és feltesszük a hűtőre, majd megegyezünk, hogy heti váltásban dolgozunk rajtuk. Azt pedig, aki elvégezte a feladatokat, megdicsérjük – a pozitív visszajelzés nagyon fontos. Mindezek mellett alapvető, hogy kérjünk segítséget: nagyszülők, barátok segíthetnek a nagyobb munkáknál.
#2 Eltérő nevelési stílusok
Ez egy olyan különbözőség, ami egészen addig nem derül ki, amíg saját gyerekünk nem születik. Ekkor aztán nézünk, hogy miközben apa a levegőbe dobálja a gyereket és nem sterilizálja a leesett cumit, addig anya perfekcionista biztonságmániás, és a ruhákat is háromszor átvasalja. Az egyikük szerint hagyni kéne sírni a kicsit, a másik azonnal felkapja. Anya szerint így kell fegyelmezni, apa szerint úgy. S ilyenkor nemcsak saját véleményünk jelenik meg, de előkerülnek a magunkkal hozott minták, és persze a nagyszülői elképzelések is. Ember legyen a talpán, aki ezt komoly veszekedések és vádaskodások nélkül kibírja. A megoldást azt jelentheti, ha elkezdjük elismerni a másik eltérő nevelési stílusát. Mert ez akár jót is tehet, egyensúlyban tarthatja az otthoni rendszert. Ahelyett, hogy azzal vádolnánk a másikat, hogy tönkre akarja tenni a gyereket egy életre, lazuljunk le egy kicsit és egyeztessük, miben értünk egyet, miben nem, s ezt a kétféle rendszert hogyan fésüljük össze. Ne feledjük: az apának és az anyának ugyanúgy joga van teljes értékű szülőnek éreznie magát.
#3 Problémák a házasélettel
A gyermektelenség egyik nagy előnye, hogy a pár tagjai akkor élnek nemi életet, amikor és ahogy jólesik nekik. Ám fáradtan, kialvatlanul, túlélőüzemmódban ez alaposan megváltozik. Nincs idő órákig tartó kényeztetésekre, a szülés után pedig megváltozhat a női test működése is: ami korábban jól működött, az most fájdalmas vagy körülményesebb, a vágy pedig mintha kevésbé lenne intenzív. Sok nő érzi szégyenteljesnek, hogy maradt rajta pár kiló, és teste csak nyomokban hasonlít a terhesség előtti állapotára. Nem segít a helyzeten az sem, hogy szülőként tekintünk a másikra, és nem izgalmas, meghódítandó randipartnerként. A kielégítő szex hiánya pedig rosszat tesz magának a párkapcsolatnak is. A felek feszültebbek, könnyebben alakulnak ki viták. A szakértő szerint érdemes jobban odafigyelni a hangulat megteremtésére. Itt az ideje elkezdeni értékelni a tervezett szexet, mert sokkal jobb, mint a semmi. A gyereket igyekezzünk rábízni valakire, és mozduljunk ki kettesben, kilépve az apa-anya üzemmódból. S ahogy egy esti randi esetén is sejtettük, hogy szexelni fogunk a végén, úgy itt sem feltétlenül kell kötelező nyűgként tekinteni a lehetőségre.
#4 Ami eddig párkapcsolati idő volt, most családi lett
Párkapcsolatból családba ugrani bizony kihívás. Miközben semmivel össze nem hasonlítható élményt és örömet nyújt, olyan összezártságot és egymásrautaltságot jelent, ami korábban nem volt jelen. Nagyon nehéz olyan időt találni, amikor egy párként működhetünk, beszélgethetünk, filmezhetünk vagy sportolhatunk, mint régen. A megoldást itt is a tervezés és a segítségkérés jelenti. Ha jól működő kapcsolatot szeretnénk, meg kell tanulnunk delegálni a feladatokat, és rábízni a gyereket a nagyszülőkre, barátokra, rokonokra vagy épp egy bébiszitterre. Enélkül nem tudunk időt szakítani arra, hogy gondozzuk a szerelmünket, és ne csak a teendőkről meg a gyerekről essen szó. Mindemellett akkor lesz igazán harmonikus az együttélés, ha mindkét félnek van lehetősége arra is, hogy külön töltsön időt, elmenjen a barátaival valahová, visszatérjen a hobbijához, vagy csak egyedül maradjon a gondolataival.
#5 Hová tűnt az énidő?
Enélkül ugyanis nagyon hamar besokall még a legtürelmesebb típusú ember is, legyen akár férfi, akár nő. Nem élhetünk csak a családért, szükség van arra, hogy megőrizzük saját személyiségünket, tevékenységeinket, hogy ne érezzük úgy, kihúzták a talajt a lábunk alól. Főleg a nőknek kell ilyenkor komoly küzdelmet vívniuk a rájuk törő bűntudattal. A legtöbb helyről azt az elvárást kapják, hogy legyenek tökéletes anyák, ragyogjanak a boldogságtól, hogy lehet gyerekük, és szenteljék oda magukat a családnak. Nos, ez nem egy működő rendszer, és nem is lehet elérendő cél. Az, hogy szülők vagyunk, egy szerep a sok közül. A munkahelyünkön munkaerőként viselkedünk, a párkapcsolati terünkben párként, egyedül pedig önmagunkként. Nem kell, hogy bármelyik szerep is egyeduralmat kapjon. A mártír anyák és apák léteznek, ez tény, de nem boldogok, s így a gyerekeik sem azok. Pluszteherként cipelik a tudatot, hogy szüleik miattuk mondtak le egy sor örömteli dologról, vagy ami még rosszabb, azt tanulják meg, hogy a szeretet egyenlő a teljes önfeladással. Ehelyett ismerkedjünk meg az elég jó szülő fogalmával, adjuk meg magunknak és párunknak is az egyedüllét lehetőségét, és ne támasszunk irreális elvárásokat magunkkal szemben. Nem fogjuk tudni ugyanazt a távot lefutni, mint a gyerekvállalás előtt. De minden egyes nap új célokat tűzhetünk ki magunk elé.
#6 A nagyszülők túlzott jelenléte
Nagyon szerencsés ember az, aki nemcsak saját szüleivel, de párja anyjával és apjával is harmonikus viszonyt ápol. A legtöbb esetben azonban legalább egy konfliktus megnehezíti az együttműködést, miközben soha máskor nem volt ekkora szükség a nagyszülők segítségére, mint most. Ám ők a tisztára mosott ruhákkal együtt véleményüket és tanácsaikat is átnyújtják, rossz esetben vádaskodás formájában. Ráadásként sokkal több időt töltenek velünk egy fedél alatt, amit időnként már túl soknak is érzünk. Hiába segítenek, hiába vagyunk ezért nagyon hálásak, meg kell tanulnunk kedvesen, de határozottan meghúzni a határainkat. S ez azzal jár, hogy beszélünk a saját szüleinkkel, akik minket sokkal kevésbé éreznek fenyegetőnek, mint párunkat, így jobban is reagálnak a kéréseinkre. A túlzott jelenlétet pedig megoldhatja, ha a nagyszülők nem nálunk unokáznak, hanem magukkal viszik a kicsit, s előre megbeszéljük azokat a napokat, amikor nálunk lesznek. Ha a nagyszülők úgy érzik, számítanak rájuk és elég időt kapnak az unokáikkal, kevésbé lesznek rámenősek.
# 7 A pénz többet számít, mint korábban
A pénz óriási nehézséget tud okozni a család életében. Hacsak nem forintra ugyanannyit keresnek a pár tagjai, és szoktatták gond nélkül bölcsibe a gyereket, vita valószínűleg felmerül majd. Ki keres többet, ki költ többet, ki miért érez bűntudatot vagy haragot? Jogos-e, hogy az végezzen több házimunkát, aki kevesebbet keres? Kinek a karrierje fontosabb, az anyáé vagy az apáé? Folyamatosan merülnek fel a kérdések és persze az aggodalmak, miből fizetjük a hitelt, miből a rezsit, miből az ételt. Abban sem szokott egyetértés születni, mennyi pénzt is kéne a gyerekre költeni: mindenből vegyünk neki újat, amit még senki sem használt, vagy jó lesz, amit a rokonoktól kaptunk vagy használtruha-üzletben szereztünk? Milyen karácsonyi ajándékot kapjon? Ahhoz, hogy a veszekedés helyét átvegye a megbeszélés, először is saját magunkkal kell tisztában lennünk. Mit szeretnénk, mire vágyunk, milyen terveink vannak saját magunk és a családunk tekintetében? Ha ez megvan, elkezdhetjük összefésülni a párunk igényeivel.
