A gyerek bulizik, anya kávét rendel, az át nem aludt órák pedig nem hiányként, hanem túlmozgásként jelentkeznek. Mármint a gyerekekben.
Hisztis a gyerek? A baj feltehetőleg az anya készülékében van.
Nincs az a mélyen szemébe nézős, térdre ültetős, őszinte, lélekre hatós hegyibeszéd, amit végigvárva ne csinálná ugyanazt a gyerek, mint előtte. Kemény napok ezek.
Miért megy nehezen, ami lehetne könnyű, gyors is, miért lesz ügy egy hétköznapi cselekvésből, mikor ez látszólag senkinek sem érdeke? És aztán végül mindenkinek rossz a hangulata, áll a bál, megy a veszekedés.
A gyerekek hibátlan színészek. Kár, hogy a legtöbbször a mi rovásunkra megy a dolog.
Ennyire gusztustalan marketingakcióról talán még sosem hallottunk, mint amit ez a magát gyerekbarát helynek tartó magyar élménypark hirdetett meg.
Ha hiszel a gyerekben, meghálálja – ha folyton rosszat mondasz róla, örökre annak könyvelheti el magát.
Mit tegyünk, ha a gyerek a földre veti magát, csak szárnnyal hajlandó kimenni az utcára vagy lekever nekünk egyet?
Van, akit Katy Perry nyugtat meg, más csak Aviciben hisz, de a borjúméretű éneklő kutya mindent visz!
A boltban fetrengő, üvöltő gyerek mellett zavartalanul állni a többiek megvetését, hogy bezzeg az ő gyerekük, az kérem, meg_volt_nevelve.
Ünnepeljük a gyermeki fantáziát és találékonyságot! Válogatott technikák időhúzásra.
Sorra vesszük, mitől ábrándulnak ki belőlünk a férfiak: az egész alapvetően taszító szokások mellett olyan dolgok is számítanak, amikre nem is gondolna az ember. Például ne beszéljünk sokat más férfiakról, legyünk határozottak, és ne változzunk meg. Szavazhat is, ha férfi, akkor arra, mi zavarja önt a szeretett nőben, ha nő, akkor arra, milyen kiábrándító szokást vett fel!
