Hazugságokkal próbálunk őszinteségre nevelni
Csak az igazat! – gyakran hallják a gyerekek a felnőttektől, de mi a helyzet a másik oldalról? Önmagukra nézve is érvényesnek tartják-e a szülők azt, amit a gyerekektől megkövetelnek?
Csak az igazat! – gyakran hallják a gyerekek a felnőttektől, de mi a helyzet a másik oldalról? Önmagukra nézve is érvényesnek tartják-e a szülők azt, amit a gyerekektől megkövetelnek?
Most akkor ki hazudik: a gyerek vagy a szülő? Mit tanítanak egy apának a tibeti mesék? És vajon Apa fejlődőképes-e annyira, hogy nem választ többet hosszú és unalmas mesét?
Az ember már 3-5 éves korában elkezdi, és később sem tudna nélküle élni. Majdnem minden a füllentéstől a hazudozásig.
A kutatások szerint közel sem olyan árulkodóak a non-verbális jelek, mint gondoltuk. Azaz egyáltalán nem könnyű rájönni, ha át akarnak vágni minket.
A belső hangunk segítene felismerni a hazugságot, csakhogy elnyomja a tudatunk.
A kutatók szerint ha gondolkodásunkban le tudjuk dönteni a korlátokat, akkor máshol sem tiszteljük úgy a szabályokat.
Nem könnyű feladat, de ha figyel a jelekre, megtanulható. Reméljük, az ön napi 200 hazugságára nem fognak rájönni.
Egy új pszichológiai kutatás szerint az orrfújástól és a torokkaparástól is megszabadulhat, ha lemond a füllentésekről, és vállalja a kendőzetlen őszinteséget.
Gyanús, ha valaki egyes szám harmadik személyben általános érvényű kijelentéseket fogalmaz meg, és az is, ha eltúlozza a hazugságot. De van még pár jellemző, amire érdemes figyelni.