Gyanús, ha valaki egyes szám harmadik személyben általános érvényű kijelentéseket fogalmaz meg, és az is, ha eltúlozza a hazugságot. De van még pár jellemző, amire érdemes figyelni.
Hazudni néha muszáj. Pontosabban kegyesen füllenteni, azt muszáj. Ezzel tesszük ugyanis könnyebbé, vidámabbá az emberi kapcsolatokat, így nem bántunk meg senkit percenként, így távozhatunk elégedettebben egy-egy beszélgetésből. Persze, ezek a kedves kamuzások csupán negyedét teszik ki annak az átlagosan kétszáz apró hazugságnak, amiket egy nap alatt kiejtünk a szánkon. A maradék százötven csúsztatás már sokkal önzőbb okokra vezethető vissza, így az sem árt, ha észrevesszük, mikor próbál átvágni a másik. De vajon észrevesszük?
A test jelzései nem megbízhatóak
Bár sokan meg vannak győződve arról, hogy a tudattalan testbeszéd simán lebuktatja a hazudóst, a kutatási eredmények ambivalensek a kérdésben. Itt például talál jó néhány hazugságra utaló gesztust, itt pedig arról olvashat, hogy bármennyire is szeretné, nem fogja felismerni a csalókat. Ez utóbbi vizsgálatok persze nem fogják meggyőzni azokat, akik látták már munka közben a Hazudj, ha tudsz dr. Cal Lightmanját. Na, ő bármikor lebuktatja a csalókat egy elhibázott fülrezdülés alapján.
Ha a testbeszédből nem is, de talán a hazugságot kísérő fiziológiai jegyek detektálásából meg lehet állapítani, hogy ki hazudik és ki mond igazat. Ennek az elképzelésnek a jegyében próbálkoznak az okosok poligráf, hang stressz analizátor, EEG vagy akár az agyszkenner használatával. Hogy ezek az eszközök megbízhatóan detektálják-e a hazugságot? Hát, nem. Megfelelő tudással és gyakorlással ezeket is mind át lehet vágni.
A beszéd jellemzőit, azt érdemes figyelni
Ha tehát fel akarunk ismerni egy hazugságot, nem hagyatkozhatunk pusztán a testi reakciók megfigyelésére. Hogy akkor mégis mit lehet tenni? A beszéd jellemzőire érdemes figyelni. Egy remek TED-Ed-es videóból most azt is megtudhatjuk, melyek azok a tipikus, tudattalan kommunikációs hibák, amiket egy átlagos hazudozó elkövet.
Először is az emberek igyekeznek a hazugságot távol tartani, szeparálni maguktól: nem egyes szám első személyben beszélnek, hanem igyekeznek általános érvényű kijelentéseket megfogalmazni, leginkább harmadik személyben. A második tipikus kamujelző az, ha valaki teletűzdeli hazug mondatát negatív jelzőkkel. Eltúlozza, túljátssza a hazugságot.
Aztán: egy hazugságot általában időrendben fogalmaznak meg az emberek, egyszerű kifejezésekkel építik fel. Hiába azonban az egyszerű fogalomhasználat, a hazug ember a mondandóját elnyújtja, körmondatokba csavarja, felesleges töltelékszavakkal tűzi tele. Ezek a kommunikációs jellemzős persze önmagukban is felbukkanhatnak úgy ha éppen szó sincs hazugságról. Elég hozzá, ha valaki okostojás, pesszimista vagy éppen imádja bőséges szókincsét csattogtatni. Ha azonban mind a négy jellemző kommunikációs kilengést felfedezi egy sztoriban, érdemes elgondolkodni.
