Hazudni néha muszáj. Pontosabban kegyesen füllenteni, azt muszáj. Ezzel tesszük ugyanis könnyebbé, vidámabbá az emberi kapcsolatokat, így nem bántunk meg senkit percenként, így távozhatunk elégedettebben egy-egy beszélgetésből. Persze, ezek a kedves kamuzások csupán negyedét teszik ki annak az átlagosan kétszáz apró hazugságnak, amiket egy nap alatt kiejtünk a szánkon. A maradék százötven csúsztatás már sokkal önzőbb okokra vezethető vissza, így az sem árt, ha észrevesszük, mikor próbál átvágni a másik. De vajon észrevesszük?
A test jelzései nem megbízhatóak
Bár sokan meg vannak győződve arról, hogy a tudattalan testbeszéd simán lebuktatja a hazudóst, a kutatási eredmények ambivalensek a kérdésben. Itt például talál jó néhány hazugságra utaló gesztust, itt pedig arról olvashat, hogy bármennyire is szeretné, nem fogja felismerni a csalókat. Ez utóbbi vizsgálatok persze nem fogják meggyőzni azokat, akik látták már munka közben a Hazudj, ha tudsz dr. Cal Lightmanját. Na, ő bármikor lebuktatja a csalókat egy elhibázott fülrezdülés alapján.
Ha a testbeszédből nem is, de talán a hazugságot kísérő fiziológiai jegyek detektálásából meg lehet állapítani, hogy ki hazudik és ki mond igazat. Ennek az elképzelésnek a jegyében próbálkoznak az okosok poligráf, hang stressz analizátor, EEG vagy akár az agyszkenner használatával. Hogy ezek az eszközök megbízhatóan detektálják-e a hazugságot? Hát, nem. Megfelelő tudással és gyakorlással ezeket is mind át lehet vágni.
A beszéd jellemzőit, azt érdemes figyelni
Ha tehát fel akarunk ismerni egy hazugságot, nem hagyatkozhatunk pusztán a testi reakciók megfigyelésére. Hogy akkor mégis mit lehet tenni? A beszéd jellemzőire érdemes figyelni. Egy remek TED-Ed-es videóból most azt is megtudhatjuk, melyek azok a tipikus, tudattalan kommunikációs hibák, amiket egy átlagos hazudozó elkövet.
Először is az emberek igyekeznek a hazugságot távol tartani, szeparálni maguktól: nem egyes szám első személyben beszélnek, hanem igyekeznek általános érvényű kijelentéseket megfogalmazni, leginkább harmadik személyben. A második tipikus kamujelző az, ha valaki teletűzdeli hazug mondatát negatív jelzőkkel. Eltúlozza, túljátssza a hazugságot.
Aztán: egy hazugságot általában időrendben fogalmaznak meg az emberek, egyszerű kifejezésekkel építik fel. Hiába azonban az egyszerű fogalomhasználat, a hazug ember a mondandóját elnyújtja, körmondatokba csavarja, felesleges töltelékszavakkal tűzi tele. Ezek a kommunikációs jellemzős persze önmagukban is felbukkanhatnak úgy ha éppen szó sincs hazugságról. Elég hozzá, ha valaki okostojás, pesszimista vagy éppen imádja bőséges szókincsét csattogtatni. Ha azonban mind a négy jellemző kommunikációs kilengést felfedezi egy sztoriban, érdemes elgondolkodni.
