Anya, mikor lesz vége a járványnak? Meddig járunk iskolába? Apa, tényleg elköltözünk, ha elveszíted a munkádat? Betegség, élet, halál, tragédiák: a gyerekek mostanában többet kérdeznek ezekben a témákban, mint valaha.
Az emberi elme hajlamos nagy fenyegetésekhez nagy magyarázatokat gyártani, ezért a kutatások szerint minden társadalmi krízis az összeesküvés-elméletek táptalaja. Hogyan lehetne mégis elérni, hogy a járványhoz kapcsolódó téves információkat ne higgyék el az emberek, a védekezéshez szükséges tudnivalókat viszont igen? Most olyan megoldásokat mutatunk be, amelyek nem a „rémhírterjesztők” büntetésén alapulnak, hanem a befogadói oldalnak, az embereknek adnak eszközöket ahhoz, hogy jobban eligazodjanak a világban.
Bár sokféle igazság megfér egymás mellett, a hazugság mégis egyértelműen és jól körülhatárolhatóan azonosítható. Akkor is, ha politikus mondja, a médiagépezetből árad feléd, a pszichológusod nyugtat vele vagy a házastársad szövi köréd hosszú éveken át. Hogyan lehetne felismerni még azelőtt, hogy valami végzetes történne? Ebben segít Tisza Kata Most. – Túlélő leszel, nem áldozat című könyve. A progresszív, kevert műfajú kötetről a szerzővel beszélgettünk, aki azt is elárulta, miért nem elég szexi fehérneműket vásárolni és mosolyogva tűrni, mit tanult, amikor a nyugdíjasklubokat járta és mi a tudatosság ára, amit mégis érdemes vállalnunk, mert csak így lehetünk önazonosak.
Sokszor lehet azt hallani, hogy mindenki hazudik. Ez talán igaz is. Olyan kutatási eredmény is van, hogy „az emberek átlagosan két hazugságot mondanak egy nap”. A statisztikák azonban néha elfedik az igazságot (akár hazudhatnak is). Erre derült fény több újabb kutatásban is.
Mindannyian hazudunk. A kisebb és nagyobb füllentések, a jóindulatú ferdítések és a megúszásra játszó kamuzások mind részei az életünknek. Nem meglepő hát, hogy a gyerekeink sem mindig mondanak igazat. Kell aggódnunk, ha füllentésen kapjuk a gyerekünket, vagy teljesen normális jelenségről van szó?
Ha elég sokáig ismételgetnek nekünk valamit, azt előbb-utóbb elhisszük. Mivel könnyebben dolgozunk fel olyan információkat, amelyekkel korábban már találkoztunk, hajlamosabbak is vagyunk elhinni őket akkor is, ha távol állnak a valóságtól.
Míg a bölcsis gyerek még mindent elmond a szüleinek, addig az ovis már próbálkozik a füllentéssel, a kamasznál pedig ki kell érdemelni, hogy önként és őszintén beszámoljon a dolgairól. Ehhez pedig az kell, hogy már az első pillanattól jó példát mutassunk, miközben türelmesek és empatikusak maradunk az őszinteséget még csak tanuló gyerekkel.
A kliensek 93 százaléka hazudott már legalább egyszer a terápia során egy nemrég készült amerikai kutatás szerint, 84 százalékuk pedig rendszeresen nem volt őszinte. Elsőre érthetetlennek tűnhet: ha valaki ennyi pénzt és időt áldoz erre a folyamatra, miért nem az igazat mondja. A terápiás hazugságok természetéről, okairól és megelőzési módjairól az Amerikai Pszichológiai Társaság közölt összefoglalót.
Kényelemből hülyítjük magunkat és észre sem vesszük. Szakértőt kérdeztünk arról, hogy hogyan nézhetünk szembe az igazsággal.
Közhely, hogy a titkok tönkretehetnek embereket és kapcsolatokat. A pszichológusoknak meg sokszor az a dolguk, hogy az ilyen közhelyek mögött megbúvó folyamatokat feltárják. Persze hogy rossz lehet egy titok, de miért és hogyan?
Amerikai kutatók megalkottak egy programot, mely felismeri, ha valaki hazudik online csetelés közben.
Egy gyereknél is a hazugságnak általában oka van, szülőként a legfontosabb dolgunk, hogy ezt kiderítsük. A büntetés ugyanis csak újabb hazugságokhoz vezethet.
