Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Amerikai kutatók megalkottak egy programot, mely felismeri, ha valaki hazudik online csetelés közben.
Beszélgetés közben könnyen kiszűrhetjük, ha partnerünk át akar rázni minket. Napjainkban azonban társas interakcióink jelentős része online közegben, kizárólag szövegalapú kommunikáció révén zajlik. Hogyan állapíthatjuk meg pusztán az adott személy által leírt mondatok alapján, hogy igazat mond-e az illető vagy sem? A Floridai Állami Egyetem kutatói nemrégiben kifejlesztettek egy számítógépes algoritmust, mely segíthet ebben.
Megtanult olvasni a jelekből a program
Ha szemtől szemben találkozunk valakivel, rengeteg nonverbális jelzés segíthet benne, hogy megállapíthassuk az adott személy valódi szándékait, és felismerhessük, ha esetleg át akar verni bennünket. A szövegalapú online cseteléskor azonban szinte semmilyen mankót nem kapunk a hazugságok kivédéséhez – állítja Shuyuan Ho, az egyetem kutatója, aki kollégáival éppen az ilyen szituációkban felmerülő aggályaink miatt hozta létre a szóban forgó programot, mely a tesztek tanúsága alapján az esetek nyolcvanöt százalékában sikerrel állapítja meg, hogy hús-vér csetpartnerei fel akarják-e ültetni őt.
Az algoritmust egy játék segítségével tesztelték a tudósok, az abban részt vevő emberek véletlenszerűen lettek besorolva „igazmondó” vagy „hazug” kategóriába. A negyven résztvevőnek ezután írott szöveges kommunikációban kellett meggyőznie a programot állításaik igaz voltáról. A számítógép így szépen lassan megtanulta felismerni azokat a jeleket, melyek megkülönböztetik a valóságot állító és a füllentő személyeket egymástól. A hazugok általában gyorsabban válaszoltak, illetve gyakrabban próbálták olyan szavak, mint a „soha” vagy a „mindig” segítségével megerősíteni kijelentéseik igaz mivoltát, míg az őszinte csetpartnerek lassabban reagáltak, és kevésbé tűntek biztosnak abban, amit állítanak. A program olyan apró eltérésekre is felfigyelt, mint például a gépelés közbeni szünetek gyakorisága és tartama közti különbségek az egyes embereknél, melyek számunkra fel sem tűnnének.
A rendszer így képes volt 85-100 százalékos arányban megkülönböztetni egymástól az igazat író és a hazudó személyeket pusztán az általuk leírt szövegek alapján. Ez megdöbbentő adat, különösen annak fényében, hogy mi, emberek csak az esetek felében tudjuk sikeresen megmondani valakiről, hogy hazudik-e vagy sem. A kutatók természetesen elismerik, hogy a vizsgálatok csupán egy kisszámú csoport részvételével zajlottak, de az elért eredmények szerintük így is magukért beszélnek.
A kutató úgy véli, jelen algoritmus segítségével a közeljövőben ki lehet fejleszteni egy online hazugságvizsgáló alkalmazást, mely a Facebook, a WhatsApp és hasonló közösségi felületeken megóvhatna bennünket az esetleges rosszindulatú közeledésektől és a beugrató tartalmaktól. Az természetesen még kérdés, hogy a nagyközönségnek mennyire lenne igénye egy hasonló applikációra, de Shuyuan Ho nagy reményeket fűz hozzá, hogy eredményeiket nemsokára piaci alapon is hasznosítani tudják majd.
