Ha elégszer hazudjuk ugyanazt, igazsággá válik
Kutyából nem lesz szalonna, de a hazugságból még lehet igazság, csak elég sokszor kell elismételnünk hozzá.
Kutyából nem lesz szalonna, de a hazugságból még lehet igazság, csak elég sokszor kell elismételnünk hozzá.
Egy új kutatás egészen egyszerű módszert talált arra, hogy az emberek felismerjék a hazugságokat. Ha valakire gyanakszunk, hogy hazudik, lényegében csak meg kell kérnünk, hogy csináljon valami másfajta tevékenységet, és mi eközben feltehetjük neki a kérdéseket. Ezzel elvonjuk a figyelmét, és hupsz, máris kiderülhet a füllentés. De tényleg ennyire egyszerű?
Rengeteg életbölcsességet olvashatsz, hallhatsz manapság, melyek többsége hasznos, léteznek azonban kifejezetten téves, hamis mantrák, amik könnyen tévútra vezethetnek, ha nem vagy elég óvatos. Összeszedtünk kilenc kifejezetten gyakori hazugságot, amit jobb, ha azonnal elfelejtesz – mutatjuk, miért.
Tíz emberből nyolc, a megkérdezettek nyolcvan százaléka hazudik az orvosának. De vajon abban a helyzetben, ahol az igazságon épp a gyógyulásunk múlhat, miért tűnik jobb ötletnek eltitkolni valamit, vagy egyszerűen hazudni? Mi lehet nyomósabb érv az egészségnél, mi lehet annyira erős mozgatórugó, hogy egyesek képesek a valóságot elferdíteni miatta? A tudomány megtalálta az okát: a szégyen az.
Hallgass a megérzéseidre! Vagy mégsem? Így leplezd le a hazugságokat!
2018. december 15. Az író Gerlóczy Márton szokásos thaiföldi alkotói útja helyett a szicíliai Sciclibe érkezik, hogy egy hónapot dolgozzon az apai felmenői történetét bemutató családregényen. Az Etna közelében egy DNS-teszt eredményére vár, amely alapján eldönti majd, kik is lesznek a könyve szereplői. Miközben a vér szerinti dédapja után nyomoz, egyre jobban belegabalyodik a családi hazugságokba. A legtöbbnek oka van, a fenntartásuk mégis megbetegítő. Hogyan lehet felszámolni őket? És milyen árat fizet érte, aki megpróbálja? A Fikció az elhallgatott közös múlt feltárására, az identitás újradefiniálására, a gyógyulásra tett bátor kísérlet. Grandiózus irodalmi vállalkozás, amelybe még most, az első résznél érdemes bekapcsolódni. Interjú az íróval.
Minden emberben ott a hazugság – lássuk be, sokszor igen hasznos – képessége, és aki azt állítja, hogy soha nem szokott lódítani, valószínűleg éppen ezzel a kijelentéssel cáfol önmagára. A kisebb füllentések, az igazság nem teljes körű kibontása és a méretes, árulásnak is beillő hazugságok a mindennapi és a közélet részei, ezért nem árt résen lenni.
Ismét új könyvvel jelentkezik dr. Csernus Imre pszichiáter. A Jaffa Kiadónál november 16-án megjelenő írás, a Főnix üzenete, hogy a járványtól sújtott időszak kiváló lehetőség a megújulásra, feltéve ha elvégezzük az ehhez szükséges, sokszor fájdalmas belső munkát.
Szeretjük azt hinni, hogy nem, pedig az emberek gyakorlatilag állandóan hazudnak. Elhallgatnak bizonyos információkat, minimalizálják vagy eltúlozzák az igazságot, vagy homályos választ adnak. És majdnem ennyiféle okból teszik ezt: hogy megvédjék magukat, hogy megkíméljék mások érzéseit, hogy megszerezzék, amit akarnak, vagy hogy elkerüljék a felelősségvállalást.
Van, akinek nincs nagyobb félelme annál, mint ha baleknek nézik vagy elhangzik vele kapcsolatban a szó: lúzer. Cikkünkben pszichológus szakértőink gondolkodnak el azon, hogy meddig érdemes rendesnek lenni, és hol van az a pont, amikor már inkább a balek a helyes szó. Van-e ilyen egyáltalán?
Minél szorosabb egy kapcsolat, annál valószínűbb, hogy bármit megtennénk annak érdekében, hogy ha a szükség úgy hozza, megvédjük a másikat. De mi történik, ha a párunk olyan magatartást folytat, amivel egyáltalán nem értünk egyet?
Minden gyerek hazudik, ráadásul okkal. Szülőként a legfontosabb dolgunk rájönni, hogy mi áll a hazugság hátterében, a büntetés ugyanis sok esetben csak még több hazugsághoz vezet.