Minél szorosabb egy kapcsolat, annál valószínűbb, hogy bármit megtennénk annak érdekében, hogy ha a szükség úgy hozza, megvédjük a másikat. De mi történik, ha a párunk olyan magatartást folytat, amivel egyáltalán nem értünk egyet?
Egy fárasztó nap végén hazaér a párod. Leültök vacsorázni, megbeszélitek, hogy kivel mi történt aznap. Ám amikor arra terelődik a szó, a párod olyasmiről számol be, ami neked erkölcsileg nem fér bele. Például vett egy kenyérpirítót, de az árazás során véletlenül lemaradt egy nulla, a párod pedig nem szólt, hanem szó nélkül eljött a tizedáron vásárolt pirítóval. Kényelmetlenül érzed magad, hiszen az, akit a legjobban szeretsz, erkölcsileg megkérdőjelezhető döntést hozott.
Hazugság árán falazni valakinek
Kitekintve egy párkapcsolatból, nem kell sokat gondolkodni, hogy etikátlan megnyilvánulások jussanak az eszünkbe. Legyen az vesztegetés, korrupció vagy csalás, naponta ömlik ránk a különböző hírportálokról a megkérdőjelezhető döntések sokasága. Isabel Thielmann és munkatársai a feltétel nélküli hűséget vizsgálták, kutatásukból pedig az derül ki, hogy korrupció és csalás esetén mindig akadnak olyan emberek, akik kérdés nélkül, akár őszinteségüket feladva is kiállnak a bűnös mellett. De vajon mi vezet ehhez az erkölcsi kudarchoz? Erre volt kíváncsi Susan Krauss Whitbourne amerikai pszichológus.
Thielmann és társai két lehetséges indokot találtak, ami alapján az emberek többsége eldönti, hogy hazudik-e a másik védelme érdekében. Az egyik indok lényege, hogy hajlandóak vagyunk mindent megtenni azért, hogy az ember, aki fontos nekünk, ne kerüljön komolyabb bajba, mondjuk egy bűncselekmény elkövetése miatt. Ez a proszociális magatartás jelentkezik akkor is, amikor a vacsoraasztalnál nem teszed szóvá a kenyérpirítós esetet.
A másik leggyakrabban előforduló eset, amikor a védelemért cserébe valamilyen juttatást ajánl a bűnös. Oké, a párod nagy eséllyel nem fog megvesztegetni egy kenyérpirító miatt, egy munkahelyen azonban, vagy olyan közegben, ahol kevésbé állnak közel egymáshoz az emberek, ez gyakran előfordul. A döntés viszont minden esetben a miénk. Jelentjük-e a történteket, ha pedig nem, mi magunk is bűnrészessé válunk.
Vannak ugyanakkor olyanok, akik semmi esetben sem fognak hazudni más védelmében. Az úgynevezett HEXACO-személyiségmodell szerint ezek az emberek alacsony értéket érnek el a teszt Becsületesség-Alázatosság (Honesty-Humility) faktorán (ha ezen a skálán pozitív értéket érnél el, nagy eséllyel ragaszkodnál ahhoz, hogy a párod menjen vissza boltba, és fizesse ki a pirító teljes árát).
Úgy tűnik, minden esetben erőfeszítést igényel, hogy etikus döntéseket hozzunk a magatartásunkkal kapcsolatban. Bár csábító lehet elmerülni az etikátlan hűségben, ennek a morális csapdának az elkerülése érdekében sokszor a saját személyiségünket és elveinket hazudtoljuk meg. Lehet, hogy már késő visszavinni a kenyérpirítót, de ez a helyzet lehetőséget kínál arra, hogy őszintén beszélgessetek arról, hogy hogyan lehet az ilyen jellegű problémákat elkerülni a jövőben.
Figyelembe véve, hogy hány olyan ember van, akik tőlük távolabb álló, akár ismeretlen emberek kedvéért is hajlandók hazudni, az őszinteségnek még nagyobb tétje van – főleg annak az embernek a vonatkozásában, aki a legfontosabb számodra. Természetes, hogy meg akarod óvni a párodat, a kapcsolatodat, az a döntés viszont, hogy hazudsz-e a kedvéért, sok esetben ütközhet a belső értékeiddel. Mindazonáltal megóvhatod a kapcsolatodat, ha megbeszélitek, hogy miként kerülhetők el az olyan döntések, amik végső soron mindkettőtöknek kárt okoznak.
