Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Kutyából nem lesz szalonna, de a hazugságból még lehet igazság, csak elég sokszor kell elismételnünk hozzá.
Talán mégsem olyan nagy, bizarr csoda, hogy olyan sok ember hisz a „lapos Föld”-teóriában, a Nagylábban vagy a Loch Ness-i szörnyben. Nem sokban különböznek valójában más, elterjedtebb hazugságoktól, amelyek több embert ejtenek át. Gondolj bele, te milyen hazugságot hittél el korábban, amire csak jóval később jöttél rá, hogy messze áll az igazságtól! A Télapó létezésével kezdődhetett, de akár egy anti-aging, azaz öregedésgátló krém reklámjának is bedőlhettél már legalább egyszer (noha Európában 2013 óta nem lehet használni az anti-aging jelzőt kozmetikumokra, mivel tudományosan valótlan dolgot állít). Úgy tűnik, hogy a tudomány szerint nagyon is emberi dolog elhinni akár a legképtelenebb dolgokat is, ha elég sokszor halljuk az adott információt.
Az ismétlés az igazság anyja
Egy 1970-ben végzett kísérlet azt találta, hogy az emberek igazságként fogják fel azt az információt, amelyet sokszor hallottak, de csak abban az esetben, ha annak igazságértéke homályos, vagy nincs előzetes tudásuk a témával kapcsolatban. A kutatók továbbra se tudják, hogy mi lehet az oka ennek, azonban az a feltételezés vált népszerűvé, hogy a feldolgozás folyékonyságának folyamatához lehet köze. Neurológiailag az agyunk könnyebben fel tudja dolgozni azokat az információkat, amelyeket már korábban is hallottunk, és összetéveszti az ismerősséget a hitelességgel.
Ironikus módon a tudományos közösség készpénznek vette, és évekig elhitte az 1970-es gyökerű állítást, amelyről olyan sokszor olvashattak, hallhattak, mégis kiderült róla, hogy nem ez a teljes igazság. Egy 2022-es kutatás viszont megkérdőjelezte a megkérdőjelezhetetlent, és olyan kísérletet vezényeltek le, amelyben azt mérték, hogy a mindenki számára egyértelműen valótlan állítások igazságértékét is befolyásolhatja-e, ha sokszor ismétlik meg a résztvevőknek. Ihletüket az álhírek sebes terjedéséből merítették, amely a Covid mellett napjaink talán egyik legnagyobb járványa.
„A Földnek tökéletes négyzet alakja van” – szólt a hihetetlen állítások egyike. Arra kérték a résztvevőket, hogy értékeljék, mennyire találnak hitelesnek különböző állításokat egymáshoz képest, amelyeknek egy részét többször is elismételték, míg másokat csak egyszer mondtak el. Mindössze ötször kellett egy állításnak elhangoznia, hogy az emberek elkezdjenek hitelt adni a tartalmának, még akkor is, ha olyan badarságokról volt szó, mint hogy a Földnek tökéletes négyzet alakja lenne, vagy hogy Benjamin Franklin 150 évig élt.
Sokat számít a hazugság tálalása
Mivel egy 2020-as kutatás ugyanebben a témában pont ellentétes eredménnyel járt (az ismétléstől veszített a hitelességén az információ), ezért érdemes inkább nem szó szerint venni a frissebb mérést, nem tud döntő bizonyítékként szolgálni. Azonban a két ellentétes eredmény nem oltja ki egymást: sokkal inkább felhívják a figyelmet arra, hogy az ismétlés akár negatív, akár pozitív irányban, de nagyban befolyásolja a tényekkel, állításokkal kapcsolatos igazságérzékelést, attól függően, hogy milyen minőségben és milyen kontextusban tálalják.
Persze a pszichológiai fogékonyság több dolgon is múlhat. Ha például az ellentétes gondolkodásúak lejáratásával társul az álhír, könnyebben hisznek benne az emberek egy 2019-es felmérés szerint. Ha ehhez hozzávesszük Matthew Gentzkow kutatását, amelyből az derül ki, hogy Amerikában egyre több negatív érzése van az embereknek az ellenkező politikai nézeteket vallókkal szemben, akkor arra következtethetünk laikusként, hogy talán napjainkban még nagyobb készséggel fogadják be az emberek az ilyen jellegű álhíreket. Ha pedig valóban számít ez az összefüggés, akkor akár azon is elgondolkodhatunk, hogy az 1970-es felmérés nem tévedett, csak mi, emberek, változtunk rendkívül sokat az elmúlt 50 évben, és veszítettünk a kritikus gondolkodási készségeinkből.
Azonban nem feltétlenül állja meg a helyét ez az eszmefuttatás sem: a propagandaüzenetek már az első világháború alatt is többek között az ismétlés erejét aknázták ki arra, hogy minél jobban elterjesszék mondandójukat. Amerikában nem lehetett egy lépést sem megtenni anélkül, hogy a tömeggyártott, színes és figyelemfelkeltő plakátok egyikébe ne botlott volna az ember: a villanypóznáktól kezdve az emberekre aggatott táblákon át a falon csoportosított plakátokig minden felület ugyanazt a propagandaüzenetet harsogta, vagy a háborús mozgósításért kampányolt.
Összességében tehát érdemes figyelnünk arra, hogy ne higgyünk el mindent, amit sokszor hallunk, ahogyan a Télapó-összeesküvésből is sikerült kikecmeregnünk gyerekkorunkban, és felfednünk az igazságot. Azt pedig hiába várnánk az élettől, hogy soha ne hazudjon nekünk senki, az emberi természet része a hazugság, néha még közösség-összekovácsoló ereje is lehet (például amikor valaki megdicséri a főztödet, miközben legszívesebben seprűt nyalogatna helyette, csak hogy ne bántson meg). Szerencsére azért mindig akad egy-két trükk arra, hogyleleplezzük a hazugságot, amit nekünk mondanak.
