Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Hallgass a megérzéseidre! Vagy mégsem? Így leplezd le a hazugságokat!
A megtévesztés általános emberi viselkedés. Egészen a közelmúltig kevés tényleges kutatás foglalkozott azzal, hogy az emberek milyen gyakran hazudnak. Egy 2004-es közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 96%-a beismeri, hogy legalább néha füllent. Azonban ezt sokszor fel lehet ismerni, legalábbis akkor, ha tudod, milyen jelekre figyelj.
Egy 2009-ben közzétett országos tanulmányban 1000 amerikai felnőttet kérdeztek a témáról. A válaszadók 60%-a állította, hogy egyáltalán nem hazudik. A valóság az, hogy a legtöbb ember időről időre valószínűleg nem mond igazat. Néhány ilyen hazugság csak apróság, amelynek célja, hogy megvédje valaki más érzéseit („Nem, nem nézel ki kövérnek ebben az ingben!”). Más esetekben ezek sokkal súlyosabbak (például, ha az önéletrajzban hazudsz), vagy akár baljóslatúak is lehetnek (bűncselekmény leplezése).
A hazugságot nehéz lehet felismerni?
Az emberek meglepően rosszul észlelik a hazugságokat. Egy tanulmány például azt találta, hogy az emberek csak az esetek 54%-ában tudták pontosan észlelni a hazudozást laboratóriumi körülmények között. Nyilvánvaló, hogy a becsületes és hazug egyének közötti viselkedésbeli különbségeket nehéz megkülönböztetni és mérni. A kutatók a hazugság kimutatásának különböző módjait próbálták feltárni. Bár nem biztos, hogy egyszerűen észrevehető, de árulkodó jelei vannak annak, hogy valaki hazug.
A hazugság jelei: a vörös zászlók
A kutatók által azonosított lehetséges vörös zászlók közül itt van néhány, amelyek arra utalhatnak, hogy valaki hazudik:
- Homályosan fogalmaz a személy.
- A kérdések megismétlése, mielőtt válaszolna rájuk az illető.
- Mondattöredékekben való beszéd.
- Konkrét részletek elmulasztása egy történetben.
- Pótcselekvések, mint például a haj birizgálása vagy az ujjak ajkakhoz való szorítása.
Ha arra gyanakszol, hogy valaki nem mond igazat, itt van néhány olyan szűrési stratégia, amelyek segíthetnek megkülönböztetni a tényeket a fikciótól. Ne hagyatkozz egyedül a testbeszédre. Amikor a hazugság észleléséről van szó, az emberek gyakran a testbeszéd „megmondására” vagy olyan finom fizikai és viselkedési jelekre összpontosítanak, amelyek a megtévesztésről árulkodnak. Míg a testbeszéd jelzései néha csalásra utalhatnak, a kutatások azt sugallják, hogy sok elvárt viselkedés nem mindig kapcsolódik a hazugsághoz.
Azaz, nem mindenki hazudik, csak mert épp az orrát vakarja vagy a haját birizgálja.
Összpontosíts a megfelelő jelekre!
Egy metaanalízis azt állapította meg, hogy bár az emberek gyakran támaszkodnak árulkodó jelzésekre a hazugságok észlelésében, a probléma elsősorban ezeknek a jelzéseknek a megtévesztési gyengeségében rejlik.
A legpontosabb megtévesztési jelzések közül néhány:
Homályos fogalmazásmód: Ha úgy tűnik, hogy a beszélő szándékosan kihagyja a fontos részleteket, annak az lehet az oka, hogy hazudik.
Hangbeli bizonytalanság: Ha a személy bizonytalannak tűnik, nagyobb valószínűséggel hazudik.
Közömbösség: Vállrándítás, a kifejezés hiánya és az unott testtartás a hazugság jelei lehetnek, mivel a személy igyekszik kerülni az árulkodó érzelmeket és az esetleges elszólásokat .
Túl sokáig gondolkodás: Ha úgy tűnik, hogy az egyén túl erősen gondolkodik ahhoz, hogy kifejtse a történet részleteit, ennek oka az lehet, hogy épp megtéveszt téged.
Egyes kutatások azt sugallják, hogy a hazugságfelismerés pontosságát növelheti, ha arra kérik az embereket, hogy fordított sorrendben számoljanak be történetükről, nem pedig kronológiai sorrendben. A hazugságot és az igazmondást megkülönböztető verbális és nonverbális jelzések nyilvánvalóbbá válhatnak a kognitív terhelés növekedésével. A hazugság elmondása nemcsak kognitív szempontból megterhelőbb, hanem
a hazugok általában sokkal több mentális energiát fordítanak viselkedésük megfigyelésére és mások válaszainak értékelésére.
Aggasztja őket a hitelességük, és annak biztosítása, hogy mások elhiggyék a történeteiket. Mindez jelentős erőfeszítést igényel, így ha nehéz feladatot vet be (például fordított sorrendben írja le a történetét), a történet repedései és más viselkedési mutatók könnyebben észrevehetők. Egy tanulmányban 80 álgyanúsított igazat mondott vagy hazudott egy megrendezett eseményről. Néhány személyt megkérték, hogy fordított sorrendben számoljanak be történetükről, míg mások egyszerűen kronológiai sorrendben mondták el történeteiket. A kutatók azt állapították meg, hogy a fordított sorrendű interjúk több viselkedésbeli nyomot mutattak a megtévesztésre, azaz jobban belezavarodtak a történetbe, mert hazudtak.
Bízz az ösztöneidben!
Nem véletlen, hogy létezik ez a mondás, hiszen számos esetben hallgatni kell a belső intuíciónkra egy esetleges hazugság leleplezéséhez. A zsigereink nemcsak a belső sugallatokat árulhatják el sokszor, hanem a hazugságokat is leleplezhetik.
