Csak az igazat! – gyakran hallják a gyerekek a felnőttektől, de mi a helyzet a másik oldalról? Önmagukra nézve is érvényesnek tartják-e a szülők azt, amit a gyerekektől megkövetelnek?
Csak az igazat! – gyakran hallják a gyerekek a felnőttektől, de mi a helyzet a másik oldalról? Önmagukra nézve is érvényesnek tartják-e a szülők azt, amit a gyerekektől megkövetelnek? Amerikai kutatók nemmel válaszolnak a kérdésre.
Az őszinteség szinte mindenhol a családi értékrend alapkövetelményei közé tartozik – legalábbis erre neveljük a gyerekeket. Nem ennyire egyértelműek ugyanakkor az elvárásaink önmagunkkal szemben – legalábbis amerikai és kanadai kutatók szerint, akik azt állítják, hogy a felnőttek nevelési céljaik elérése érdekében nem haboznak bevetni kisebb-nagyobb hazugságokat sem. A szóban forgó nevelési módszert szinte mindenki megtapasztalta már gyerekként vagy maga is alkalmazta felnőttként, ennek ellenére eddig még nemigen foglalkoztak tudományosan a kérdéssel.
A Journal of Moral Education című lapban most két felmérést is idéznek ezzel kapcsolatban. Az egyikben szülőket kérdeztek arról, milyen gyakran élnek a „hazugsággal nevelés” eszközével, és a válaszok alapján úgy tűnik, hogy a módszer a legtöbb család nevelési fegyvertárában megtalálható. Az egyik anya arról beszélt, hogy mindenféle csúnya bőrbajokkal rémisztgeti kislányát, ha nem eszi meg az eléje tett ételt, míg egy másik szülő képzeletbeli alakokkal népesíti be a gyerekszobát arra az esetre, ha a gyerek nem az elvárásoknak megfelelően cselekszik. Valamivel ártatlanabb egy másik anyuka ötlete, aki úgy próbálta leszoktatni a kislányát a cumizásról, hogy a szépen becsomagolt cumit egy tündér majd elviszi egy olyan gyereknek, akinek még szüksége van rá. A szülők általános véleménye szerint megbocsátható, ha bárki effajta kisebb hazugságokkal igyekszik rábírni a gyerekeket az általa helyesnek tartott viselkedésre.
A másik felmérésben a kamaszok körében mérték fel a jelenség gyakoriságát, és a fentiekhez igen hasonló eredményre jutottak: miközben a szülők többsége azt tanítja gyerekének, hogy hazudni márpedig nem szabad, ők maguk gyakran áthágják a saját maguk által felállított, a gyerekek esetében következetesen ellenőrzött szabályokat.
A jelenség nem volt ismeretlen eddig sem, a kutatókat mégis meglepte, hogy a szülők milyen nagy arányban élnek a „hazugsággal nevelés” eszközével. Elemezték azt is, hogy a módszer miként illeszkedik az adott család nevelési elveinek rendszerébe, és azt találták, hogy azok a szülők találnak ki nevelési célzatú hazugságokat, akik számára különösen fontos, hogy tisztelettudó, engedelmes, szófogadó gyereket neveljenek, és ennek érdekében némiképpen tágabban értelmezik a megengedhető módszerek fogalmát.
Hazugsággal nevelés: valóban hazugság vagy „csak” mese? Megengedhető vagy sem? Hazugságra nevel, aki hazugsággal nevel?
