Hazudni rossz, de muszáj

Olvasási idő kb. 3 perc

Az ember már 3-5 éves korában elkezdi, és később sem tudna nélküle élni. Majdnem minden a füllentéstől a hazudozásig.

Gyerekkorában mindenkinek azt tanították, hogy hazudni rossz, ennek ellenére mégis mindenki szinte minden nap megteszi, sőt, van, hogy még észre sem veszi. Úgy tűnik, a tanítás ellenére a kisebb-nagyobb hazugság már a mindennapok velejárója, legyen szó magánéletről vagy munkahelyről. De ha tudjuk, hogy nem helyes, amit teszünk, miért vagyunk képtelenek ellenállni neki?

Már kisgyermekkorban kezdjük

A kicsi gyerekeknél már egész korán megfigyelhető, hogy ha el akarnak valamiféle büntetést kerülni, vagy nem akarnak a szüleiknek csalódást okozni, akkor bizony nem ritkán lódítanak. Persze, azt is tudjuk, hogy - legalábbis Feldmár András szerint – ha nem akarjuk, hogy a gyerek hazudjon, akkor ne kérdezzünk tőle semmit. Kár, hogy ez a mindennapi életben nem kivitelezhető, de legalább azt szépen illusztrálja, hogy csakis akkor kerülhető el ez a viselkedésmód, ha nincs párbeszéd és kontaktus.

Azért jobb esetben a kicsi gyerekek és szüleik közt még mindkettő fennáll. A szakértők megfigyelték, már nagyon korán, 3 és 5 éves kor között alakul ki az a gyerekeknél, hogy ha el szeretnének kerülni egy kínos szituációt, akkor nem vallják be az igazságot.

„Volt egyszer egy pszichológiai kísérlet gyerekekkel. Egy szoba közepére elhelyeztek egy játékot, és mielőtt a gyerekeket magukra hagyták volna, elmondták, hogy tilos a játékot nézegetni és a közelébe menni, ellenkező esetben jön majd a büntetés. A gyerekek viselkedését filmre vették. A három év alatti gyerekek 98 százaléka szegte meg a szabályt, de csak 38 százalékuk vallotta be. Ötéveseknél már egyik gyerek sem ismerte el, hogy megnézte a játékot. Tehát öt éves kortól már tudatosan is képesek vagyunk megtéveszteni a környezetünket vagy egy büntetés elkerülése érdekében vagy egy jutalom reményében” - mondja dr. Petuhov Erzsébet pszichoterapeuta, coach.

Később, a személyiségfejlődés során aztán ez a motiváció rögzül, főleg azért, mert ezt lehet látni a világban. Nem is csoda, hiszen a szakember szerint elviselhetetlen lenne az élet, ha senki sem hazudna. Jim Carrey filmje, a Hantaboy szépen bemutatta, milyen óriási bonyodalmak származnának abból, ha mindig mindenki az igazat mondaná és hallaná. Hiszen az emberi ego igencsak sérülékeny, így bármennyire is azt halljuk, hogy hazudni bűn és bántó, kevesen vannak, akik valóban el tudnák viselni a tömény igazságot, ami van, hogy ártalmasabb, mint egy kíméletes füllentés.

A hazugságok fajtái

„A hazugságok természetük szerint két csoportba sorolhatóak: önző és önzetlen hazugságok. Az előbbi gyakoribb (kb. 70%), az utóbbi ritkább (kb. 25%). Önzetlen és ártalmatlan hazugságról beszélünk, amikor például valaki meg akar védeni valakit, vagy előnyösebb képet szeretne magáról kialakítani az illető: pl. udvarlásnál, vagy ha az illető megszépíti az önéletrajzát, vagy ha el akarja magát fogadtatni egy új társaságban. Ártalmas, illetve önző hazugság pedig az, amikor például jogtalan előnyhöz akar valaki jutni, vagy egy kapcsolatot akar megmérgezni, esetleg egy jogos büntetést elkerülni úgy, hogy másra tolja át a felelősséget” – hoz példákat Petuhov Erzsébet.

Megfeleléskényszer és önbizalomhiány

Bármiről is szóljon a hazugság, a háttérben leggyakrabban megfeleléskényszer és önbizalomhiány áll, hiszen – akár önző, akár önzetlen hazugságról van szó –, általában azért ferdít az ember az igazságon, hogy jól kerüljön ki egy szituációból. Ha ugyanis bevallaná az illető, hogy azért késett a randevúról, mert elbóbiskolt, vagy azért nem ért be a munkahelyre időben, mert útközben találkozott egy régi ismerősével és túl hosszan csevegtek, akkor az rontaná a hosszas munkával felépített „imidzsét”.

Persze felvetődhet a kérdés, hogy mégis ki miatt hazudik az ember: saját maga, vagy a környezete miatt?  A válasz röviden az, hogy mindkettő egyaránt áll a háttérben, hiszen egymásra ható tényezőkről van szó: akkor vagyunk boldogak, amikor a másik is az (és viszont), főleg akkor, ha hozzánk közel álló személyről van szó. A hazugságról leszokni tehát lényegében lehetetlen, hiszen mindenki azt teszi, amitől az örömét, a boldogságát reméli.

Femina klub esemény

A bennünk élő nők - Hol az egyensúly a megfelelés és az önazonosság között?

A 21. századi nő minden szerepben helyt áll: dolgozik, édesanya, társ, barát, gondoskodó, és közben próbál önmaga is maradni. Hogyan lehet lavírozni a rohanó mindennapok, a teljesítménykényszer és a saját lelki békénk között? Hogyan találjuk meg az egyensúlyt szerepeink között? Erős Antónia és Pokorny Lia beszélgetnek június 1-jén a MOMkultban arról, mit jelent ma nőnek lenni: hogyan lehet egyszerre helyt állni a munka, a család és a saját vágyak világában, miközben megőrizzük önmagunkat, belső erőnket és harmóniánkat.

Biztosítsd be a helyed most!

hirdetés

Toma
Toma
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Világom

Ezen a helyen megbüntetnek, ha előveszed a mobilod

Te kibírnál egy órát úgy, hogy nem csekkolod az Instagramot, nem válaszolsz egy „sürgős” e-mailre, és nem fotózod le a latte artot a csészéd tetején? Bécs legújabb pop-up kávézója, az „Offline Oida” pont erre kényszeríti rá a vendégeit – és meglepő módon az emberek imádják a digitális póráz nélküli szabadságot.

Offline

72 nap alatt utazta körbe a Földet ez az újságíró: egyetlen táskát vitt magával

Nellie Bly amerikai újságírónő a 19. században elhatározta, hogy a valóságban is megdönti Jules Verne kitalált hősének, Phileas Foggnak 80 napos Föld körüli rekordját. Bár szerkesztője lehetetlennek tartotta a küldetést egy egyedülálló nő számára, Bly rácáfolt a korabeli sztereotípiákra, és egyetlen apró kézipoggyásszal vágott neki a történelmi útnak.