Közismert „legenda”, hogy a látássérültek hallása kifinomultabb, mint látó társaiké – amerikai kutatók most bizonyítékot is találtak erre.
Tudósok szerint kimutatható az összefüggés az időskori halláscsökkenés és a depresszió között.
Látásunk mellett hallásunk segítségével gyűjtjük a legtöbb információt a minket körülvevő világról. Ezért is fontos, hogy hangok alapján hamar felismerjük környezetünkből az ellenünk esetlegesen fenyegetően fellépő erőket, így sikeresebben védekezhessünk azok ellen. Svájci kutatók annak jártak utána, miként reagál agyunk a durva hangokra.
Tanulmányok tömkelege mutat rá a kegyetlen igazságra, hogy 45 éves korunk körül az alapvető kognitív képességeink hanyatlásnak indulnak. Az emlékezetért, figyelemért, észlelésért felelős agyterületek zsugorodni kezdenek, kevésbé hatékonyan kommunikálnak egymással, mint hajdanán. Ez már a vég kezdete, vagy meg tudjuk őrizni mentális gyorsaságunkat?
Például a halványságát a hétfővel, és a főiskolát a kolbásszal. Nem őrültség, hanem izgalmas képesség: ez a szinesztéziás érzékelés.
Biztos emlékszel, milyen volt először visszahallgatni a saját hangodat. A „Jézusom! Hogyhogy nem egész nap rajtam röhög mindenki?”-től a „Tuti, hogy a magnó torzít.”-ig sokféle reakció létezik, de mindben közös a totális elképedés. De miért is hallod másnak a hangod?
Egy gyerek általában egyéves kora körül mondja ki az első szavakat.
A fülhallgatón történő zenehallgatás komoly halláscsökkenést okozhat?
Ráadásul mindkét nemre egyaránt igaz, úgyhogy emiatt nem lehet többé piszkálni senkit.
Az öregkori hallásromlás igazán kellemes módszerrel is megelőzhető: hallgassunk minél több zenét!
A legújabb kutatások azt feltételezik, hogy a diszlexia több lehet, mint csupán olvasási probléma - meg kell azt is vizsgálni, milyen agyi tevékenységek játszódnak le az élőbeszéd használata során egy diszlexiás egyénnél.
Egy amerikai felmérés kimutatta, hogy minden kilencedik ember valamilyen mértékű halláskárosodásban szenved 45-54 éves korúak közt.
