A Genfi Egyetem munkatársai azt vizsgálták, miként különbözteti meg egymástól agyunk a minket érő, különböző érzelmi töltettel rendelkező hangokat. A tudósok úgy találták, hogy elménk jóval hamarabb felfogja és azonosítja az agresszív, fenyegető jellegű hangokat, mint azokat, melyekhez kellemes, boldog érzelmeket társít. Ennek oka az agyunka kódolt védelmi mechanizmus, mely igyekszik a lehető leggyorsabban azonosítani környezetünkből a számunkra veszélyforrást jelentő dolgokat, így elősegítve, hogy sikeresen megvédhessük magunkat tőlük – tudósít a News Medical.
Agyunk védelmi mechanizmusa
Nicolas Burra, az egyetem pszichológiai fakultásának kutatója szerint, habár a szemünk legalább annyira fontos érzékszerv, mint a fülünk, a hallással ellentétben a látás nem nyújt számunkra 360 fokos képet környezetünkről. Éppen ezért fontos annak vizsgálata, hogy hallásunk miként és mennyire gyorsan különbözeti meg egymástól a bennünket körülvevő hanghatásokat.
Kutatásuk során az egyetem munkatársai harmincöt résztvevőnek játszottak le hangszórókból huszonkét rövid, emberi hangot, miközben elektroenkefalográf (EEG) segítségével folyamatosan, ezredmásodpercre pontosan követték az alanyok agyműködését. A hangok között voltak vidám, mérges, illetve semleges érzelműek. Minden résztvevőnek két hangot játszottak le egy időben: két semlegest, egy mérgest és egy semlegest, illetve egy semlegest és egy vidámat. Amikor valaki vidám vagy mérges hangot hallott, azt azonnal jeleznie kellett egy billentyűzet használatával. A vizsgálat során az egyetem munkatársai mind a személyek agyi tevékenységét, mind válaszaik gyorsaságát gondosan figyelték.
Az EEG-vizsgálatok eredményeit elemezve a kutatók végigkövették egy N2ac-nek nevezett agyi marker működését a résztvevők agyában. Amikor egy érzelemmel telített hangot hallunk, az N2ac aktivizálódik, mely folyamat általában kétszáz milliszekundum elteltével indul be. Azonban mikor agresszív, fenyegető hangot hallunk, az N2ac erősebben kezd működni, illetve hosszabb ideig marad aktív.
Ezt követően, négyszáz ezredmásodperc elteltével, agyunknak fel kell oldania a befogadott ingerek érzelmi hatását, valamint objektíven mérlegelnie azokat. Ebben a pillanatban egy LPCpc elnevezésű marker lép életbe, mely – érdekes módon – szintén erőteljesebb működést mutat durvább hanghatások esetében, mint teszi azt egy kellemes hang észlelésekor. Leonardo Ceravolo, az egyetem posztdoktor kutatója ezt azzal magyarázza, hogy elménk a bejövő ingereket hosszasabban elemzi, hiszen ez az agyi mechanizmus felel érte, hogy ne rémüljünk meg, ne essünk kétségbe az esetleges fenyegetéstől, illetve hogy veszély esetén a lehető leghatékonyabban tudjuk reagálni. Ez a néhány ezredmásodpercnyi plusz idő elengedhetetlen ahhoz, hogy pontosabban dolgozhassuk fel ezeket a hangi benyomásokat.
A kutatók azt is megfigyelték, hogy az agresszív hangok esetén hosszabb időbe telt, mire a vizsgált személyek reagáltak azokra. Burra szerint azonban ez pontosan következik a fentebb vázolt agyi tevékenységből, hiszen amíg elménk a minket ért inger feldolgozásával van elfoglalva (mely a durva hanghatások esetén tovább tart, mint a kellemes hangok esetében), kevésbé koncentrál az olyan egyéb motoros mozgásokra, mint egy billentyű lenyomása.
Összességében a kutatás eredményei egyértelműen megmutatták, hogy – habár csak néhány ezredmásodperccel – agyunk gyorsabban reagál a durva, agresszív hatású hangokra, melynek fontos szerepe van krízishelyzetekben, illetve nagyban segíti fajunk túlélését.
