Jobb a memória, ha különböző érzeteket kapcsol össze az agyunk

Tegyük fel, hogy különböző színekben látod a betűket és a számokat – hiába feketén-fehéren sorakoznak fel előtted a könyv lapjain. Képzeld el, hogy a zenei hangok mindenféle alakzatokban, táncoló formákként jelennek meg a fejedben. Vagy hogy a szavaknak és a neveknek szokatlan ízük van, és akárhányszor találkozik a börtön szóval, mindig ugyanazt a szalonna ízt érzed a szádban, az Angéla név hallatán pedig mintha kakaót innál. Ez a szinesztéziás érzékelés, egy olyan neurológiai jelenség, amelyben az egyik érzékszerv által keltett benyomás automatikusan aktivál egy másik érzetet, vagyis például a hangokat nemcsak hallani, de látni, ízlelni vagy akár tapintani is képesek azok, akiknek megvan ez a képessége.

Sokan nem is tudják, hogy szinesztéziások

A szinesztézia nem akaratlagos, hanem egy reflexszerű, stabil, hosszabb idő alatt is csak nagyon keveset változó jelenség. Néhány évvel ezelőtt a kutatók még abból indultak ki, hogy a szinesztézia valami különleges és ritka dolog. Az újabb vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy viszonylag gyakori. Úgy becsülik, hogy az alsó határ szerint minden 23., a felső határ szerint pedig minden 10. ember szinesztetikus. A gyakori előfordulás ellenére sok szinesztetikus nem veszi észre az érzékletkapcsolódást, mivel a szinesztézia alapvetően a tudatalattiban játszódik le.

shutterstock 325919765

Egy fórumon ezeket a tapasztalatokat osztották meg egymással az érintettek: „Nekem a hétfőhöz a halványsárga társul, a Zsolthoz a natúr ömlesztett sajt íze, a kilenchez pedig egy csengettyű hangja.” „Amikor a baráti körben szóba került, azt mondták, teljesen megőrültem, én ugyanis azt hittem, hogy mindenkinek vannak ilyen élményei – egészen addig, amíg nem olvastam erről az állapotról.” „Érdekes, de nem mindig előnyös. Például amikor képtelen vagyok döntést hozni valamiben, és csak azért szimpatikusabb az egyik opció, mert éppen a kék, a kedvenc színem jut róla eszembe.”

Amikor egy betű mogorva is tud lenni

Szinte bármely két – vagy több – érzék között létrejöhet szinesztézia, ezért több típusa létezik, de akinél az egyik, például a színes hallás megtalálható, annál ötvenszázalékos eséllyel a szinesztézia más típusai (pl. bizonyos hangok és szavak különböző ízérzeteket váltanak ki) is működnek – tudjuk meg abból a TED Ed-videóból, ami létező példákon keresztül mutatja be ennek az érdekes jelenségnek a lényegét.

Kilencven emberből egy látja különböző színűnek az egyes grafémákat (betűk, számok, írásjelek), sőt ezeknek egyeseknél neme vagy emberi tulajdonságai is vannak, például a hármas számot egy szinesztéziás személy sportosnak és atletikusnak tarthatja, a kilences számot pedig egy hiú elitista lányként képzelheti el. De olyan is van, hogy a fonémák (hangok, kiejtett betűk) képesek különböző ízérzeteket kiváltani, így például egy szinesztéziás számára a college (főiskola), message (üzenet) vagy más -ge végződésű szavak kolbász (sausage) ízűek.

„Ugyanilyen gyakran fordul elő a kalendárium-szinesztézia, amikor olyan elvont időfogalmakat, mint a hét vagy az év, olykor formákként látják – például egy térbeli, háromdimenziós oválisként, amelyben a szinesztéziás az időbeli orientációt kiválóan meg tudja valósítani” – olvasható a Magyar Szinesztézia Társaság honlapján. Természetesen a zene is meg tud jelenni színekben és formákban, de akár ízérzet vagy felszíntapintási inger is társulhat hozzá.

Egy csomó előnye van

Ennek az akaratlan „összeérzésnek” az oka megmagyarázhatatlan, de az eddigi feltevések alapján a különböző agyi területekhez tartozó idegsejtek keresztaktiválása váltja ki. A WHO és több kutató szerint nem betegségről van szó, a hazai ismeretterjesztő irodalomban többnyire mégis rendellenességként szerepel. A szinesztézia egy tulajdonság, akárcsak az, hogy valakinek kék a szeme vagy göndör a haja, vagyis nincs ezzel semmi baj, sőt: a szinesztéziás embereknek általában kiváló a memóriája – köszönhetően többek között annak, hogy például a nevekhez különböző színeket tudnak rendelni. Ráadásul ami gyerekkorukban összekapcsolódott a fejükben, az úgy is marad egész életük során.

Sok szinesztéziás – részben tudattalanul – számkombinációk hosszú sorát tudja memorizálni, mivel a különböző számokhoz megfelelő színérzetek társulnak, ami az emlékezeti rögzítést nagyon megkönnyíti. Mások egy-egy zenemű hangnemét tudják könnyen azonosítani, mivel a zenét színekben és alakzatokban is érzékelik, és így az adott dal tonalitása számukra egy könnyen meghatározható hangulat által rögtön felismerhető. A legtöbb szinesztetikus éppen ezért élvezi ezt az adottságát, és nem véletlen, hogy művészek között nyolcszor gyakoribbnak látszik, mint a többi embernél. A hírességek közül többek között Jimi Hendrixnek, Nikola Teslának, Marilyn Monroe-nak, Nabokovnak vagy Liszt Ferencnek is megvolt ez a különleges képessége, és egyes tanulmányok szerint van is összefüggés a szinesztéziás érzékelés és a kreativitás között.

shutterstock 410351599

De az iskolában bonyodalmat is okozhat

Marc-Jacques Mächler svájci biológus – aki 15 évesen fedezte fel szinesztéziás adottságát –Synaesthesia and Learning című munkájában a nehézségekre is felhívja az érdeklődők figyelmét. Többek között arra, hogy mennyire nehéz helyzetben vannak az iskolában azok a szinesztetikus tanulók, akiknek például a kortársak számára jól bevált módszerrel, a színes számtáblácskákkal vagy más, számokat és színeket kombináló trükkökkel kell a számtant tanulniuk. A szinesztetikus adottságúak ugyanis csak összezavarodnak és rosszul teljesítenek, hiszen a számjegyeket szubjektíve hibás számszínekkel kell összekötniük. A Magyar Szinesztézia Társaság szakértői is egyetértenek abban, hogy „minden tanárnak tudomást kell szereznie a szinesztézia lényegéről, és el kell fogadnia, hogy osztályában nem egy szinesztéziás gyermek tanulhat.” Mindez pedig azt jelenti, hogy a jelenség előbb-utóbb oktatáspolitikai témává válhat.

A gének szerepe

A szinesztéziásoknak biológiai hajlamuk van arra, hogy hiperösszekötő agyi neuronokat örököljenek, de ez még önmagában nem elég; a szinesztéziás érzékeléshez olyan kulturális termékeknek is ki kell tenni őket, mint a naptárak, az ételnevek vagy a betűk. Az a nagyszerű dolog ebben, hogy egyetlen nukleáris eltérés a DNS-szekvenciában megváltoztatja az észlelés milyenségét. Ily módon a szinesztézia lehetővé teszi, hogy megértsük a különböző, szubjektív észleletek közötti különbségeket, vagyis azt, hogy két ember hogyan tudja ugyanazt a dolgot másként érzékelni.

Béla például szereti a (számára) kék ízű ételeket, a tejet, a narancsot vagy a spenótot. Az ő esetében a gének fokozzák az idegi kapcsolatok számát az ízérzékelésért felelős frontális lebeny és a színlátásért felelős hátsó agyterületek között. A lényeg tehát az agyban végbemenő keresztkommunikáció. De tegyük fel, hogy valaki másnál a gén a nem szenzoros területekre van hatással, aminek eredménye, hogy az illető látszólag egymástól független dolgokat is képes összekapcsolni. Ez a metaforikus szinesztézia, amikor hasonlóságot látunk két olyan dolog között, amik valójában nem is hasonlítanak egymásra. Ezt azonban nem tekintik igazi szinesztéziának, inkább intermodális analógiának.

shutterstock 318060617

Még több érdekesség

  • Az első leírás a színes hallásról Goethétől származik. A nagy természettudományi érdeklődésű költő színelméletet teremtett, és olyan szinesztéziás észleletekről írt, mint amikor a gordonka hangja ibolyaszín, a hegedűhang égszínkék, a síp hangja pedig rózsaszín színérzeteket keltett.
  • A színes halláshoz hasonló agyi jelenségeket váltanak ki különleges állapotok, a nagyfokú kimerültség vagy az izgatószerek és alkaloidák élvezése. Aldous Huxley a percepcióról, az égről és pokolról írt esszéiben idéz önbeszámolókat, amikor például egy személy hosszú, monoton beszédingereire, vagy a mexikói kaktuszkivonat, a meszkalin hatására következtek be színekben káprázatos gazdagságú víziók.
  • Szélütés, a vakság, vagy siketség következménye is lehet, de epilepsziás rohamok alatt, skizofréniában is jelentkezhetnek szinesztéziás élmények. Egyes drogok, például az LSD a hallucinációk mellett az érzékek keveredését is okozzák, ami persze a kábítószer hatásával együtt elmúlik.
  • Az anesztézia (görög eredetű szó, érzékelés nélküliséget jelent) olyan állapot, amelyben az érzékelés részben vagy teljesen blokkolva van, a külvilág felől érkező ingereket az idegrendszer nem dolgozza fel. Az anesztézia leggyakrabban valamilyen gyógyszer által kiváltott, megfordítható emlékezet- vagy eszméletvesztés, a teljes testfelületen vagy annak egy részén bekövetkező érzéketlenség, az izomreflexek elvesztése vagy ezen hatások összessége. Az anesztézia lehetővé teszi, hogy a betegeken műtétet vagy valamilyen más beavatkozást hajtsanak végre anélkül, hogy fájdalomnak vagy stressznek tennék ki őket. A már korábban létező anesthesia angol szót 1846-ban Oliver Wendell Holmes amerikai orvos javasolta az érzéstelenítés során bekövetkező állapot, illetve magának a folyamatnak a megnevezésére.
Mustra