Egy, a hetekben publikált tanulmány azt állítja, hogy a diszlexiások esetében a hallott beszéd talán fontosabb befolyásoló tényező, mint azt korábban gondolták.
A Massachusettsi Műszaki Egyetem feltárta, hogy a diszlexiások nagyobb problémába ütköznek az élőhang felismerése terén, mint a nem diszlexiások.
Egy kutatás során a diszlexiás és nem diszlexiásokat arra kérték, hogy egy meghallgatott felvétel után a hangokat próbálják rajzfilmfigurákhoz párosítani egy számítógép kijelzőjén. Az alanyok első körben az anyanyelvükön, azaz az angolul halott szavak alapján próbálhatták meg a megfelelő figurát hozzápárosítani a megfelelő hanghoz, majd egy számukra idegen nyelven, mandarinul hallgatott szavakkal próbálkozhattak.
A nem diszlexiások csoportjában a rendelkezésre álló idő alatt 70%-os sikerrel párosították össze a szavakat a megfelelő figurákkal a résztvevők, mikor az anyanyelvükön hallhatták azokat, és közel 50%-os hatékonysággal, amikor a számukra idegen mandarin nyelven szólaltak meg a párosítandó szavak. A diszlexiában szenvedők mindkét esetben – angol vagy mandarin nyelven hallgatva – csak 50%-osan tudták a feladatot végrehajtani. Szakértők szerint – akik a tanulmány elkészítésében nem vettek részt – ez igen figyelemreméltó eltérés.
