A játszótér a gyerekek álma, egyben sok szülő rémálma is: gyereknevelési alapvetések ütközhetnek egymással, ha az egyik kis kéz kicsavar egy lapátot a másikból, vagy homokot szór egy kicsi fejre.
A belga kislány édesapja brazil, így szülei, az eleve többnyelvű Belgiumban egymással angolul kommunikálnak. Eredmény: 8 éves közös gyermekük ért és beszél angolul, brazil portugálul, flamandul és franciául. Ez az egyik legnagyobb ajándék, amit a szülő adhat, mert a kétnyelvűségnek számos, tudományosan bizonyított jótékony hatását fedezték fel az utóbbi évtizedekben, nem is beszélve a későbbi munkaerőpiaci előnyökről, amit a nyelvismeret jelent. De ez persze nem ingyen van. Kétnyelvű gyermekeket nevelő magyar anyák mesélnek tapasztalataikról.
Szomorú eset mutatott rá a közelmúltban, mivel járhat, ha a nyári forróságban órákra autóban felejtenek egy kisgyermeket: a szakértő szerint egy felnőtt szervezetét is megviseli egy ilyen helyzet.
A legtöbb boldog, közös jövőjét komolyan gondoló pár életében elérkezik egyszer az érzés, hogy szeretnének kisbabát, ám összehozni nem mindig olyan könnyű, mint azt sokan gondolnák. Ilyenkor jön a kuruzslások sokasága, és persze minden természetes és akár orvosi trükk, amik bevethetők a cél érdekében. Pedig az is lehet, hogy a megoldás jóval egyszerűbb, mint a fürjtojás-barna sör kombó napi fogyasztása.
Egy igazán jó játszótér a város közepén szocializációs közeg gyereknek, szülőnek egyaránt. A környék csemetéi oviból, iskolából kirajzva tovább élvezhetik egymás társaságát, építhetik lokálpatrióta szellemiségüket és szociális hálójukat, miközben a szülők világmegváló diskurzust folytathatnak a környék közértjeiről, benzinkútjairól és a közös tanító nénikről. Még a kertes házban lakók is szívesen töltik ezeken az urbánus oázisokon az időt, kiereszthetik a fáradt gőzt, és folytathatják az immár gondtalan együttlétet. Legalábbis az első balesetekig…
A mai gyerekek élete majdnem olyan strukturált, mint egy menedzseré. Szinte minden napjuk pontosan, óráról órára be van osztva. A délelőttöt az óvodában vagy az iskolában töltik, majd különórákra rohannak, este leckét írnak vagy a számítógép előtt zárják a napot. Hétvégén pedig a szülők kötelességüknek érzik, hogy szervezzenek valamilyen szórakoztató programot vagy kirándulást, hogy a gyerek ne unatkozzon. Pedig ebben a mérnöki pontossággal megtervezett életformában az unalomnak is helye kellene, hogy legyen.
Előbb-utóbb persze minden gyerek szókincsét elkezdik dúsítani a kevéssé szalonképes kifejezések, de a káromkodások már egészen kis gyerekek beszédébe is beépülhetnek, ha elég gyakran hallják azokat. Vigyázat, a következőkben olyan kifejezéseket is olvashatsz majd, amelyek a te nyugalmadat talán nem zavarják meg – kivéve, ha saját óvodásodtól hallod vissza őket…
Szinte már naponta olvasunk olyan hírekről, hogy vízbe fulladt egy (vagy több) gyerek vagy felnőtt. A nyár rettegett velejárója lett ez a tragédia, ami egy megdöbbentően csendes esemény. A fuldoklás ugyanis a legtöbbször nem úgy zajlik, mint a filmekben megszoktuk. Nincs fröcskölés, sikítozás vagy vad csapkodás. A vízbe fulladás veszélyesen csendes.
A játszótéren nincs egy szem árnyék sem, a strand napszúrás- és fulladásgyanús, nagyiék ereje véges, a tablet, a videójáték és a tévé csak a legvégső megoldás, percekig, a nyári szünet viszont sok hétből áll. Ha pedig úgy próbál meg a szülő home office-ban dolgozni, teregetni vagy főzni, hogy a gyermek csak úgy „elvan”, annak utána meglesz a böjtje. Ahhoz, hogy a gyerek ne folyamodjon válogatott csínytevésekhez, le kell kötni, mégpedig életkorának megfelelően.
Mindannyian emlékszünk gyerekkorunk szúrós pulóvereire, egyik-másik menzás étel rettenetes állagára vagy éppen a táblán megcsikorduló kréta hangjára, amitől a hátunkon is fölállt a szőr. A szenzoros problémákkal küzdő gyerekek számára ez azonban csupán a jéghegy csúcsa.
Ha a gyerek sírva hív fel a táborból, ezzel az 5 lépéses módszerrel érdemes a szakértő szerint kezelned a helyzetet.
A nyári szünidőre mint a pihenés és az öröm két és fél hónapjára gondolunk a legtöbben: ez ugyanakkor nem mindenki számára van így. Az eltűnt gyerekek esetében egészen biztosan nem – a legtöbb esetben családi okokból hagyják maguk mögött otthonukat a csellengők.
