A legtöbb boldog, közös jövőjét komolyan gondoló pár életében elérkezik egyszer az érzés, hogy szeretnének kisbabát, ám összehozni nem mindig olyan könnyű, mint azt sokan gondolnák. Ilyenkor jön a kuruzslások sokasága, és persze minden természetes és akár orvosi trükk, amik bevethetők a cél érdekében. Pedig az is lehet, hogy a megoldás jóval egyszerűbb, mint a fürjtojás-barna sör kombó napi fogyasztása.
Bár vannak olyan szerencsés párok, akiknek hamar sikerül, másoknál nemhogy hónapokig, de évekig is eltarthat a próbálkozás, mire végre pozitív lehet a terhességi teszt – de rengetegen vannak olyanok is, akiknek még ekkorra sem jön össze a gyermekáldás. A legjobb, ha az ember nem vár sokáig. Szakemberek szerint egyévi sikertelenség után már feltétlenül el kell menni orvoshoz, és kérni, vizsgálják ki, mi lehet a teherbe esési nehézség hátterében.
Magyarországon a szülőképes korú nők nagyságrendileg a lakosság negyedét teszik ki, azonban – bár ez is változóban van – a nők 17 és 25 éves koruk között a legtermékenyebbek. Ekkor egy szexuálisan aktív nőnek minden hónapban 20-25 százalék esélye van arra, hogy teherbe essen. 32 éves korukra ez az arány csökkenni kezd, és mire egy nő eléri a 40. életévét, a teherbe esés esélye már a felére csökken, emellett viszont megnő a kockázata a vetélésnek, a különféle terhességi komplikációknak, a terhességi cukorbetegségnek, valamint a születési rendellenességeknek.
Az egyszerű séta bizonyos nőknél növelheti a teherbe esés esélyét
A kutatók szerint a fizikai aktivitás általában nem segíti a termékenységet, ám úgy vélik, hogy a séta kivétel, ami különösen az elhízott nők teherbe esését segítheti elő.
A kutatások azt mutatják, hogy nincs kapcsolat a legtöbb fizikai tevékenység és a nő teherbe esésének valószínűsége között. Egy vagy több vetélésen átesett nők esetében azonban egy új tanulmány kutatói szerint a séta valóban segíthet.
Dr. Amy Beckley, az MFB Fertility Inc. vezérigazgatója elmondta, hogy egyetért a kutatókkal abban, hogy bizonyos helyzetekben az egyszerű séta megnövelheti a nők teherbe esésének esélyét.
„Az elhízott, túlsúlyos, policisztás petefészek-szindrómában szenvedő vagy prediabéteszes nőknél általában hormonális egyensúlyhiányok figyelhetők meg, amelyek meddőséget és korai terhességi veszteséget okozhatnak”
– magyarázta. „A károsodott inzulinjelzés hatására a petefészkek eltérően reagálnak a hormonális jelekre, ami az ovuláció hiányát vagy az alacsony progeszteronszintet okozhatja, ami az elhízott nők meddőségének és vetéléseinek fő forrása” – fűzte hozzá.
A legutóbbi kutatást Lindsey Russo, a Massachusetts Amherst Egyetem egészségtudományi szakembere és tanácsadója és Brian Whitcomb, az egyetem Közegészségügyi és Egészségtudományi Karának biostatisztika és epidemiológiadocense végezték. Eredményeik azt mutatták, hogy a gyaloglás a túlsúlyos nők körében nagyobb esélyt ad a teherbe esésnek.
„Egyik fő megállapításunk az, hogy nincs általános kapcsolat a legtöbb fizikai tevékenység és a teherbe esés valószínűsége között azon nők esetében, akiknek már volt egy vagy két vetélése, kivéve a gyaloglást, amely a teherbe esés nagyobb valószínűségével járt együtt. Leginkább a túlsúlyos vagy elhízott nők körében figyeltük meg az összefüggést” – emelte ki Russo egy sajtóközleményben.
„Örülünk, hogy tudományos bizonyítékokkal egészíthettük ki a fizikai aktivitással kapcsolatos általános ajánlásokat” – tette hozzá Whitcomb. „Ez különösen igaz azokra az eredményekre, amelyek a gyaloglásról is szólnak. Óriási lehetőségek rejlenek benne életmódváltásként alacsony költsége és egyszerű elérhetősége miatt” – húzta alá.
A sétálás és a teherbe esési képesség közötti összefüggés szignifikánsan változott a vizsgálatba bevont 1214 nő körében, testtömegindexüktől függően – állították a szerzők. A túlsúlyos nők esetében az egyszerre legalább 10 perces gyaloglás valamiképpen fokozta a termékenységet.
A túlsúly és a teherbe esés nehézségei
Dr. Mark Trolice, a Közép-Floridai Egyetem Orvostudományi Egyetemének docense szerint a túlsúly egyértelműen befolyásolja a termékenységet.
„Az emelkedett testtömegindexnek jelentős egészségügyi és reproduktív következményei vannak. Az emelkedett BMI-vel rendelkező betegeknél fokozott a meddőség, a vetélés és a terhességi szövődmények kockázata, beleértve a magas vérnyomást, a cukorbetegséget és a császármetszést is” – mondta a Healthline-nak. „A fejlődő magzatot érintő kockázatok közé tartozik a koraszülés, a veleszületett rendellenességek és a gyermekkori vagy serdülőkori elhízás. Az alacsonyabb BMI növeli a sikeres terhesség valószínűségét, ezért létfontosságú a megfelelő étrend és testmozgás bevezetése. Egy nemrégiben készült tanulmány például azt találja, hogy a mediterrán étrend javíthatja a reproduktív egészséget.”
„Az életstílus határozottan releváns ezeknél az eredményeknél, mert molekuláris szinten is hatással lehet. Az, hogy mit eszünk és mit teszünk, olyan potenciális tényezők, amelyeket megváltoztathatunk egészségünk alakítása érdekében. Tehát ez a fajta kutatás azért fontos, mert segít információt nyújtani azokról a dolgokról, amelyekkel az emberek valójában kezdhetnek valamit” – hangsúlyozta Whitcomb egy sajtóközleményben.
Néhány figyelmeztetés azért akad a kutatással kapcsolatban
Whitcomb és Russo arra figyelmeztetnek, hogy a fizikai aktivitás más viselkedésekkel és életmódbeli tényezőkkel is összefügg. A fizikailag aktívabb nők sok tekintetben különbözhetnek a kevésbé aktív nőktől. Russo azonban egy sajtóközleményben kifejtette: „Mindent megtettünk annak érdekében, hogy számot adjunk a különbségekről, és statisztikailag kezeljük őket.”
A kutatók úgy vélik, hogy mindezek ellenére az eredmények pozitív bizonyítékot szolgáltatnak a fizikai aktivitás előnyeire a teherbe esni kívánó nők esetében, és különösen a túlsúlyos nők körében hozhat jó eredményeket, ha elkezdik a rendszeres sétát.
