Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha a gyerek sírva hív fel a táborból, ezzel az 5 lépéses módszerrel érdemes a szakértő szerint kezelned a helyzetet.
Bárcsak tényleg csupa móka és kacagás lehetne a nyár, azonban a szülők élete nem csak játék és mese, ha a gyerekek nyári szünetének megszervezéséről van szó. Ha nincs elég családi segítség, vagy rendkívül rugalmas munkahelye a szülőknek, a tábori lehetőségekben bízhatnak, hogy a napközi falain kívüli kikapcsolódást tudjanak megteremteni a csemetéiknek. Azonban minél több lehetőséggel kecsegtet egy tábor, annál drágább, és már kora tavasszal elkezdődik a harc a helyekért. Ha valahogy mégis sikerül mindent megszervezni és pénztárcabarát, minőségi tábort találni a gyereknek, akkor sem lehet még teljesen fellélegezni: mi van, ha a gyerek sírva hív fel, hogy utálja a tábort, és haza szeretne jönni?
Ha sírva hív fel a táborból a gyerek
Jennifer Powell-Lunder klinikai szakpszichológus a kiskamaszoktól a fiatal felnőttekig terjedő korosztály és családjaik megsegítésére tette fel karrierjét. Egy 5 lépésből álló módszert dolgozott ki arra, hogy szülőként hogyan lehet a lehető legjobban kezelni azt a szívfacsaró, torokba gombócot varázsoló helyzetet, amikor a gyerek sírva hív fel a táborból, és azt mondja, haza akar menni:
1. lépés: Maradjon nyugodt a hangod
Rettenetesen nehéz, de annál lényegesebb, hogy a hangod nyugodt tudjon maradni a kicsinyed zokogástól elcsukló hangja ellenére is. Még ha legszívesebben elő is bújna belőled a dühös apa/anyatigris, próbáld meg féken tartani, ahogyan a szorongásodat is, de nem próbálj túlságosan vidám hangot sem megütni. Ha a te hangod nyugodt, a gyerek is hamarabb meg fog tudni nyugodni, és meg tudod neki teremteni azt a biztonságérzetet, amelyre mindennél jobban vágyik egy ilyen pillanatban.
2. lépés: Hallgasd végig figyelmesen
Ha valami annyira felzaklatta, hogy sírásban tört ki, és távolról is a te megnyugtató jelenlétedre vágyik, akkor nagyon sokat fog neki jelenteni, hogy ha sikerül teljesen, megszakítás nélkül végighallgatnod. Ezután a saját szavaiddal összegezve mondd vissza neki a helyzet leírását, hogy bebiztosíthasd, valóban megértetted, amit közölni próbál veled. Ez abban is segít, hogy ő is megértve, meghallgatva érezhesse magát.
3. lépés: Mérd fel a helyzetet
Ha ez a gyermek első táborozása, máshogyan fogsz reagálni erre a helyzetre, mint ha ez a többedik alkalom lenne. Ha már tapasztalt táborozó, mérd fel, hogy a sírva hazatelefonálás minden táborélmény kezdeti szakaszának velejárója-e, vagy épp ellenkezőleg, általában imádja a táborokat. Természetesen a hívás tartalmától is függ, hogyan érdemes reagálnod. Csak a tábori kaját utálja, vagy azt érzi, hogy zaklatják a társai, esetleg egy táborvezető?
4. lépés: Ne adj rögtön megoldási lehetőségeket
Hiába ragadnád magadhoz legszívesebben a kontrollt azzal, hogy rögtön megoldást nyújtasz a helyzet feloldására (mert valljuk be őszintén, ki ne érezné magát tehetetlennek, erőtlennek, ha a távolból hívja fel a gyereke zokogva), a szakértő szerint jobb, ha megpróbálod türtőztetni magadat, legalább még egy pár perc erejéig. Kérd meg a gyerekedet, hogy először magától rukkoljon elő pár megoldási lehetőséggel, mert néha a szülői kontaktus elég megnyugtató ahhoz, hogy tisztábban tudja látni a helyzetet.
Ha rögtön azt vágja rá, hogy haza szeretne menni, de a helyzetfelmérésed alapján nem feltétlenül szükséges azonnal ehhez a legvégső megoldáshoz fordulni, akkor ajánlj fel neki kisebb feloldási lehetőségeket. Ha az étellel van problémája, megpróbálhatsz telefonon beszélni az ezért felelős személyekkel, ha pedig honvágya van, egy táborvezetővel vedd fel a kapcsolatot, hiszen bizonyára nem ez az első ilyen esete, és akadhat a tarsolyában néhány kreatív trükk.
5. lépés: Végezz „kutatómunkát”
Érdemes lehet egy kis plusz kutatómunkát is végezned, miután beszéltél a gyerekeddel. Mit láttak a gyerek honvágyából a tábor vezetői, és mit a társaik? Lehetséges, hogy senkinek sem tűnt fel, mennyire hazavágyik a gyerek, mivel a legtöbben nagyszerűen képesek leplezni az ilyen jellegű érzéseiket a társak elől. Ha van olyan ismerős gyerek a táborban, akivel jóban van a gyereked, egy próbát megérhet megkérni az ő szüleit arra, hogy megkérdezzék, az ő gyerekük mit látott a tied szomorúságából. Fontos, hogy tényleg csak azt kérdezzük meg, hogy mit látott, ne helyezzük mások gyerekét olyan kényelmetlen helyzetbe, hogy azt érezzék, muszáj nekik megoldani a te gyereked problémáját.
A gyerekeknek nagyszerű élményt jelentenek a táborok. Lehetőséget nyújtanak arra, hogy a szüleiktől függetlenül is kipróbálhassák magukat egy nem akadémiai közegben. Hogy végül hazamegy-e a gyereked a táborból, vagy inkább a maradás mellett dönt, sokban függ attól, hogy mennyire nyugodtan tudod kezelni a segélyhívását.
