Sonkás kifli sonka és tojás nélkül, hamis húsleves, párizsipörkölt. Az 50-es években sokak számára nem jutott megfelelő mennyiségű vagy minőségű étel az asztalra – ezt azonban a propaganda a világért sem ismerte volna be.
Ha valaki érdeklődik Budapest története vagy a gasztronómiatörténet iránt, minden bizonnyal találkozott már Saly Noémi nevével. Az irodalom-, művelődés- és Budapest-történész számos tanulmány és izgalmas cikk szerzője, akinek közel harminc kötete jelent meg, a legutóbbi Se nem Buda, se nem Pest… de nem kevés evés címmel.
Habár a második világháború 80 éve véget ért, még mindig érezni lehet a hatását a francia gasztronómiában. Sok étel eltűnt azok közül, amit akkor fogyasztottak, a szemléletmód azonban megmaradt.
Vannak olyan virágok, amelyek nemcsak szépek, de ehetőek is, sőt: igen különleges ízt adnak az ételeinknek. Ennek dacára ma egyre kevésbé ismertek ezek a növények, holott régen, nagyanyáink idejében még fontos szereplői voltak a falusi gasztronómiának.
Míg a kádári kisember a linóleumpadlós üzemi étkezdében fogyasztotta szerény ebédjét, a Magyarországra látogató hírességek cigányzene mellett falatozhatták a libamájat, az úttörők pedig műanyag pohárból hörpölhették az iskolatejet.
A középkori Európa gasztronómiája mai szemmel nézve gyakran bizarrnak, néha egyenesen gyomorforgatónak tűnik. Elődeink ugyanis sokszor olyan fogásokat fogyasztottak, amelyek minket ma már valószínűleg elborzasztanak.
A 15. század derekán, Amerika felfedezése előtt sem a paprikának, sem a burgonyának nem hallották még hírét az európaiak. Vajon milyen ételek kerültek a királyi asztalra, hogyan készültek a többfogásos királyi lakomák, és hogyan zajlott egy étkezés Mátyás udvarában?
Egy 1947-es étlap alapján jártunk utána, vajon kik engedhették meg a háború utáni, de még a Rákosi-korszakot megelőző időszakban, hogy étteremben költsék el az ebédjüket. Mint kiderült, meglepő ételeket vásárolhattak akkoriban, meglepő árakon.
A legszebb magyar írónak tartott Bródy Sándor imádta a nőket és a gasztronómiát, fiával viszont meglehetősen ellentmondásos viszonya volt.
Horváth Ilona, Lajos Mari és Benke Laci bácsi – ki ne emlékezne a nyolcvanas évek gasztronómiájának ikononikus alakjaira, akiktől megtanulhattuk a sütés-főzés minden fortélyát!
A háziasszonyok nem is olyan régen sokkal bátrabban válogattak az alapanyagok közt, mint mi manapság: a magyar gasztronómia sokkal színesebb volt, amikor a ma sokak által került húsok is tányérra kerülhettek.
A háborús idők leleményes megoldásokra ihlették a magyar háziasszonyokat. Hogyan lehetett minimális alapanyagokból ebédet varázsolni? Mivel pótolták a kieső élelmiszereket? És mire jó a cukrozott zeller?
