Habár a második világháború 80 éve véget ért, még mindig érezni lehet a hatását a francia gasztronómiában. Sok étel eltűnt azok közül, amit akkor fogyasztottak, a szemléletmód azonban megmaradt.
1940 júniusában a német csapatok hat hét alatt megszállták Franciaország felét. A megszállás és a háború következtében jegyrendszert vezettek be olyan alapélelmiszerekre, mint a sajt, a kenyér és a hús. A lakosok 1942-re csupán napi 1100 kalóriát tudtak megenni, ami nagyjából az egészséges napi mennyiség fele. 1945-ben a háború ugyan véget ért, de 1949-ig élelmiszerhiány volt az egész országban. Mindezek mély nyomot hagytak a francia konyhán.
A háború utáni években a franciák nem fogyasztották azokat az ételeket, amiket a háború alatt. A gyökérzöldségek és a pain de campagne (rusztikusabb, francia kovászos cipó) emlékei halványodni kezdtek. Sok idő eltelt azóta, és most úgy tűnik, ismét felfedezik ezeket az élelmiszereket. Viszont kevesen élnek már azok közül, akik emlékezhetnének a háború alatti ízekre. A legtöbben nem szívesen osztották meg borzalmas emlékeiket az utókorral.
Túlélési módszerek
Az embereknek a háború alatt rengeteg dolgokról kellett lemondaniuk. Visszaemlékezések szerint fejenként csak néhány gramm kenyér jutott. A hiánygazdaság miatt sok ételt más élelmiszerrel helyettesítettek: cukor helyett például szacharint, vaj helyett zsírt vagy margarint, kávé helyett különféle gabonákat vagy gyökereket (makk, árpa, cikória) fogyasztottak. A cikória az északi területeken megmaradt kedvelt italként, de minden mást próbáltak elfelejteni. A rendelkezésre álló ételeket kreatívan kellett felhasználniuk: a gesztenyepürét vényre írták fel, egészséges szerként, sokan vad gombákat szedtek az erdőben.
Néhányan otthon kezdtek el zöldségeket termeszteni: répát és póréhagymát ültettek, a Tuileriák kertje pedig egy közösségi konyhakertté alakult.
Újra divatosak az elfeledett zöldségek
1940-ben a burgonyára is jegyrendszert vezettek be. Ekkor elkezdtek olyan élelmiszerekkel helyettesíteni a zöldséget, amit korábban csak állatoknak adtak, mint a tarlórépa vagy csicsóka. A háború után ezek ismét tabuvá váltak. Két generációval később azonban ismét elkezdték felfedezni ezeket az ételeket, amiket elfeledett zöldségeknek neveznek.
Ismét hódít a csicsóka, de gyakran készítenek tarlórépából, vagy fehérrépából készült ételeket a franciák.
A kenyérfogyasztás is hasonló változáson ment keresztül. A háború előtt fehér bagett volt a legkedveltebb, 1940-ben ezt váltotta a kenyér. Azonban annak is a fehér változatát elkezdték a sötétebb, durvább változatok felváltani, amihez korpát, gesztenyét, hajdinát kevertek. Ráadásul nem lehetett friss kenyeret árusítani, hogy ne legyen túl finom. Ha valaki vendégségbe volt hivatalos, általában vitte magával a saját kenyéradagját. Ma ez ismét visszájára fordult: csökken a fehér bagettek népszerűsége, és ismét teret hódítanak a teljes kiőrlésű verziók.
Változó szemléletmód
Sokszor nem maga az étel maradandóbb, hanem a szemléletmód. Akik átélték az éhezést, igyekeznek elkerülni a pazarlást, náluk semmi nem veszhet kárba. Ráadásul ezek az emberek rettegtek az éhségtől. Ez a felfogás pedig túlzott fogyasztáshoz vezetett.
A túlélő felfogás is maradandó: a háború után a kisboltosok az egekbe emelték áraikat, mert megtehették, ezért a helyi kiskereskedő felé bizalmatlansággal fordultak az emberek. Most azonban ismét egyre jellemzőbb, hogy a vásárlók a helyi termelőket keresik, és újta divatba jött a befőzés és a gyűjtögetés.
Ha érdekel, hogy teheted egészségesebbé a kenyered, olvasd el ezt a cikkünket!
