Mióta puszizkodik az emberiség? Ki kinek hány puszit ad, és hova? Amióta külön tudomány foglalkozik ezzel, azóta ennél komplikáltabb kérdésekre is van válasz. Míg az emberek gyanútlanul cuppantgatnak, a filematológia kutat, kísérletez, felfedez.
Minden idők talán legkedveltebb francia sztárja, Jean-Paul Belmondo egy hónapja hagyott itt bennünket – a Kifulladásig, A profi, az Ászok ásza és megannyi filmklasszikus főszereplőjéről nem is gondolnánk, hogy a kezdetek kezdetén épp a hangja miatt utasította őt el egy producer. A történet azonban nem ennyire egyszerű.
A hatvanas évek verhetetlen tévés sikere volt a Belphegor, avagy a Louvre fantomja című francia tévésorozat – igaz, sok sorozat meg csatorna közül nem lehetett választani. A fiatalok és a felnőttek egyaránt körmüket rágva izgultak azon, hogy a legendás, misztikus hangulatú krimiben ki is a gyilkos. Jómagam az utolsó rész sugározásakor éppen a József Attila Gimnázium szalagavató bálján táncoltam (játszik az Omega együttes, belépődíj 10 forint), amikor – közkívánatra – a szünetben Laux Józsi odalépett a mikrofonhoz és elárulta, ki rejtőzik az álarc mögött.
Bájos arc, szabályos szájacska, kifejező, zöld szemek: Gérard Philip – ekkor még e nélkül – kisfiúnak is gyönyörű volt. Legnagyobb szövetségese és cinkostársa, az édesanyja, imádta, akárcsak a bátyját. Cannes-ban született, 1922-ben, és dédelgető, szeretetteljes polgári légkörben nőtt fel. Bár eleinte nem színésznek készült, ő lett a II. világháború utáni európai filmgyártás legnagyobb sztárja.
A 20. század eleji francia irodalom legkiemelkedőbb írónője volt Colette, akiről mégis alig hallott a nagyvilág. Botrányhősként sokkal inkább ismerik, pedig művészete és az önkifejezés iránti olthatatlan vágya kibogozhatatlan egységbe fonódott.
Egy tizenkilenc éves parasztlány, akit máglyán égettek meg boszorkányság vádjával, a franciák legnagyobb nemzeti hősévé vált.
Ma már szemünk sem rebben, ha kiderül, hogy politikusnak, elnöknek vagy királynak szeretője van, de a középkorban azért egészen másképp tekintettek a kérdésre. Franciaországban mégis így szerzett magának elképesztő hatalmat és népszerűséget az első hivatalos európai királyi kedves.
Az, hogy nagyon komolyan veszik. Az éves baguette-versenyen például nem csak 10-15 baguettet kóstolnak meg: 138 résztvevő péksüteményén is átrágják magukat!
Most mutatják be Emmanuel Mouret legújabb filmjét, A szerelem művészetét. A Csak egy csók rendezőjének új alkotása a Locarnoi Nemzetközi Filmfesztiválon és a Montreali Nemzetközi Filmfesztiválon is a versenyprogramban szerepelt, de minket nem vett meg.
Igazi francia film, remek szereplőkkel és még jobb ételekkel. Ehhez már csak némi intrika kell, és máris belecsöppenünk az Elysée-palota életébe. Mert a franciák két dologhoz mindig jó érzékkel nyúlnak: a lábosokhoz és a filmekhez.
Egy házasságtörő kapcsolat unortodox ábrázolása a francia újhullám 84 évesen is menő nagymestere, Jean-Luc Godard új filmjében: Búcsú a nyelvtől.
A Barátok, szerelmek, barbecue című filmnek vannak jó mondatai, és iszonyatosan szexi, francia főszereplője is.
