India az óriási gazdasági potenciál és a világ legszebb turistalátványosságainak országa. Nők milliói mégis állati sorban élnek benne - ha egyáltalán életben hagyják őket.
Anne Zohra Berrached filmjének nagyszerűsége, hogy nem akar érvelni sem az abortusz mellett, sem ellene "csak" bemutatja, milyen szembesülni egy ilyen döntéssel.
A Lány a vonaton című könyv a tavalyi év krimi bestsellere volt és tényleg fontos témákat érint: erőszak, szeretet, gyerekvállalás, a házasság máza mögötti pokol. Megérdemelt volna egy jó filmet.
Az otthon nem a tértől, hanem a térben lévőktől működő (vagy nem működő) dolog. Hajdu Szabolcs új filmjét nem véletlenül imádták a Cinefesten és Karlovy Varyban egyaránt.
Barry Jenkins filmje végre pontosan bemutatja, hogyan rombolja a bullying a személyiséget. Ráadásul teszi ezt giccs és klisémentesen.
Kimazsoláztuk a jelölések közül azokat a filmeket, amiket a legesélyesebbeknek tartunk és/vagy mi szeretnénk, ha azok volnának. Van átfedés!
Tudjuk, már megint egy menekültekről szóló film. De érdemes esélyt adni neki: az Üdvözöljük Norvégiában nyomasztás nélkül, humorral érzékenyít.
Az Állampolgár női főszereplője hat éve érkezett Iránból, ma már magyar állampolgár. Textil- és ruhatervezőként dolgozik, és csak egy véletlen folytán lett amatőr színész.
Fredrik Backman bestsellere, Az ember akit Ovénak hívnak végre filmvászonra került és mi óriásiakat nevettünk rajta.
Az anorexia nem egy tini hiszti, ami majd kinő a gyerek - és nem csak a betegnek óriási teher. Ezt Sanna Lenken új filmje is a szánkba rágja.
Nehéz lenne megjavítani valamit, ami amúgy tökéletes, kivéve persze, ha macskákat rakunk bele.
Ahhoz képest, hogy ez csak a hobbija, Steven Lear elég jól vegyít ikonikus lemezborítókat ikonikus filmekkel.
