fejlődés 4 - Dívány

Soha nem gondoltad volna, hogy ez megtörténhet. Évek óta együtt vagytok, azt hitted, ismered, vagy legalábbis észreveszed, ha hazudik. Annyi mindent felépítettetek a közös életetekben, rengeteg a vesztenivalód. Az egyik percben őrülten mérges vagy rá, a másikban legszívesebben zokognál. Még mindig szereted, de hogy fogtok ebből felállni? Meg tudsz neki valaha bocsátani? Képes leszel újra bízni benne? Vagy ennyi volt, itt a vége a történetnek?

Ezerszer kell szólnod neki, hogy kezdjen el készülődni, írja a leckéjét, hagyja abba a mobilozást. Bár a téma változik, a küzdelem örök: próbálod rávenni a gyereked, hogy csináljon már meg végre valamit, amit szerinted kell, de ő nem akar. Folyton elkalandozik, vagy nyíltan ellenáll a kérésednek, mire te dühös leszel és kiabálni kezdesz. Azt gondolod, a veszekedésből, a büntetésből majd megtanulja, hogy máskor fegyelmezettebb legyen. De jó eséllyel nem így lesz. Hogyan érdemes kezelni ezeket a helyzeteket?

Dolgozni jó, vallja a 250 főt foglalkoztató Eisberg Hungary Kft. ügyvezetője, Gazsi Zoltán, aki szerint a munkavállalók megtartásához nem különleges trükkökre, de még csak nem is feltétlenül nagyobb fizetésre, inkább emberi hangra és odafigyelésre van szükség.

Egy fejlődéslélektani elmélet szerint minden korosztálynak megvan a maga kihívása, aminek a teljesítése hozzájárul az egészséges személyiség kibontakozásához, elmulasztása pedig akadályozza. A iskoláskor krízise a teljesítmény, a gyermeki vágy pedig annak elismerése. Ennek megélése azonban nemcsak a jelen körülményein, de a múlt kihívásainak megfelelő teljesítésén is múlik.

Tinédzserkorban úgy tűnhet, a gyerek úgy cserélgeti a személyiségét, ahogy a ruháit vagy stílusait. Ez persze csak a látszat: bár a kamaszok bátran kísérleteznek, személyiségük alapjegyei állandóak, és idővel vissza fognak térni hozzájuk.

A gyerekek esnek-kelnek, ám néhányuk kicsit többször, mint a többiek. Esetlen mozdulataik rendszeresen bajba keverik őket, nekiütköznek tárgyaknak, embereknek, nem különböztetik meg megfelelően a jobb és bal irányt, a tájékozódási képességük is eltér az átlagétól. Mindezek a diszpraxia jelei is lehetnek.

Van, akin egyszerűen nem fog az idő. Ilyenek a krokodilok is, melyek az elmúlt 200 millió évben alig változtak valamit, így feltűnően hasonlítanak a dinoszauruszok korában élt rokonaikra.

Sok szülő abban bízik, hogy a kényelmetlen, izzasztó témák a gyerek tizenéves koráig váratnak magukra. Éppen ezért váratlanul érhet minket, amikor észrevesszük, hogy az óvodás gyerekünk a nemi szervét fogdossa, dörzsölgeti, és ezt szemmel láthatóan élvezi is.

Elkényeztetett, beképzelt, önző, aszociális, magányos – ilyen és ehhez hasonló jelzőket szokás aggatni az egyedüli gyerekekre. A köztudatban a mai napig erősen élnek az egykéket érintő sztereotípiák, sokaknak meggyőződése, hogy csak egy kis testvér segíthet megszabadulni a rossz szokásaitól. Mit mond erre a tudomány: tényleg ennyire hátrányos helyzetből indulnak az egy szem gyerekek?

Három könyv, sok-sok felismerés és egy beszélgetés. Nekem ez kellett ahhoz, hogy észrevegyem a „vakfoltjaimat”. Könyvajánló és interjú Török-Szabó Balázs filozófussal.

Ezek a tanácsok azoknak is jól jöhetnek, akik pusztán feszültségoldás céljából vagy egészségük javítása érdekében kezdenének el futni – azoknak pedig pláne, akik emellett a futóteljesítményüket is szeretnék növelni.

Az emberi kapcsolatok, pláne a romantikusak, elképesztő bonyolultak tudnak lenni. Számtalan módon el lehet szúrni őket, ám ezek közül kiemelkednek olyan típushibák, amelyek egyrészt sokakat érintenek, másrészt meglehetősen ártalmasak. Érdemes időről időre ellenőrizni, nem csúsztunk-e bele valamelyikbe.