Van, akin egyszerűen nem fog az idő. Ilyenek a krokodilok is, melyek az elmúlt 200 millió évben alig változtak valamit, így feltűnően hasonlítanak a dinoszauruszok korában élt rokonaikra.
De hogyan lehetséges, hogy a manapság elterjedt krokodilfélék, köztük a krokodilok, aligátorok és kajmánok ilyen hosszú időn át megőrizhették jellegzetes külső jegyeiket? Brit kutatók egy összetett evolúciós modell segítségével vizsgálták a kérdést, majd felismeréseiket a Conversation című lapban publikálták.
Ezért nem változtak a krokodilok 200 millió év alatt
A krokodilok családja már nagyon régóta létezik: fosszilis maradványaikat a korai jura időszakból származó, 200 millió évesre becsült kőzetekben is megtalálták. Ami még ennél is furcsább, hogy ennek alapján megnyúlt koponyájukkal, erős farkukkal és páncélszerű pikkelyeikkel az akkori állatok rendkívüli módon hasonlítottak ma elő leszármazottaikra.
Az, hogy egy faj ennyi időn át szinte változatlan formában fennmarad, szokatlannak mondható az élővilágban – különösen a modern kori állatok sokféleségét figyelembe véve, ami egy sokkal rövidebb időintervallum eredménye. A madarak például csak sok millió évvel a krokodilok után jelentek meg, de napjainkra már a kolibritól kezdve a struccon át körülbelül 100 ezer fajt számlálnak. A krokodiloknak ezzel szemben csupán 25 faja ismert, melyek koponyájuk bizonyos fokú eltéréseit leszámítva igencsak hasonlítanak egymásra. Az általunk ismert krokodilok egyformasága azonban kissé megtévesztő lehet, mivel őseik között egzotikus fajok, így gyors futók, ügyes ásók, kétlábúak és növényevők is előfordultak.
A kutatók evolúciós modellje azt mutatja, hogy a dinoszauruszok korában elterjedt krokodilfajok többsége csak nagyon lassan fejlődött, miközben egy kisebb csoportjuk gyorsabb változásokon ment keresztül. Erre a szakaszos egyensúly elmélete (punctuated equilibrium) szolgálhat magyarázattal, mely szerint ha az organizmusok optimális állapotot találnak, akkor ebben maradnak, amíg a környezet vagy valamilyen rendkívüli esemény, mint a tömeges kihalás vagy az éghajlatváltozás nem kényszeríti rá őket az új körülményekhez való alkalmazkodásra. Fejlődésünk tehát lényegében szakaszosan történik.
Az egyelőre nem teljes világos, hogy egyes állatok miért követik a szakaszos egyensúly modelljét, amikor mások nem. Ebben több tényező is közrejátszhat. A mai krokodilok például nem képesek testhőmérsékletük szabályozására, ezért érzékenyebbek a klímaváltozásra, mint egy emlős vagy egy madár, viszont hosszabb ideig is kihúzhatják táplálkozás nélkül, ami az ínséges időkben a túlélésüket szolgálja.
A kutatás azt sugallta, hogy a krokodilok azért őrizhették meg ősi formájukat, mert nem lépett fel semmi olyan körülmény, ami új irányt adott volna fejlődésüknek, a szokatlan fajok pedig valószínűleg azért haltak ki, mert nem tudtak alkalmazkodni a környezet változásaihoz.
Ha érdekelnek a természet csodái, szemezgess sorozatunk előző részei között!
