bébinapló 3 - Dívány

Abigél hihetetlen kis erőgép, és ha valamit a fejébe vesz, arról nem mond le.

Összességében igazán csendes hetünk volt, nem tudok beszámolni fontos eseményekről, vagy nagy mozgásfejlődésről.

Igazán eseménytelenül telnek mostanában a napjaink, nem is tudom, mi van velem.

Abigél forog.

Abigél, az én kedves, aranyos, okos, vigyori kislányom, a szomszédok, a boltos nénik és mindenki kedvence, különös szokást alakítottt ki pár héttel ezelőtt, elkezdte ugyanis utálni az embereket.

Abigél tegnap ünnepelte feledik születésnapját, és ez a tény egyszerűen hihetetlen.

Anya, azaz én, a héten bulizni volt.

Abigél mászik! És ez egyszerűen hihetetlen, tudom, tudom, ezt már vagy ezerszer írtam, de most tényleg.

Mivel többnyire lehetetlen rájönni, apró gyermekünknek mi baja van éppen, parásabb szülők nagy köröket futnak a lehetséges megoldást keresve, kevésbé parásak pedig egyszerűen ráfogják valamire a gyerek nyűgösségét.

Abigél megindult, nincs már előtte akadály, körbe-körbe vándorol a lakásban mindent tanulmányoz, midnenhova eljut, minden helyiséget felfedez magának, és kitartóan mászik utánunk, a hang irányába.

Elsőként azon gondolkoztam, hogy kell-e nekem reagálnom arra, hogy az előző posztomon megdőlt az éves kommentrekord.

Az én szegény kicsi lányom beteg.