bébinapló 2 - Dívány

Abigélt már nagyon nehéz szoptatni.

Abigélnek rengeteg új tudománya van, és most már az egész napot el tudjuk tölteni úgy, hogy szinte csak őt bámuljuk, annyira szórakoztató, vicces és okos.

Emlékszem, amikor egy héttel a szülés után, szakadó esőben, fájó sebbel ültem a kanapén és hirtelen rádöbbentem, hogy most már mindig, minden nap ugyanolyan lesz, és ez hatalmas rémülettel töltött el.

Villámcsapásként ért a hír, hogy a gyerekem apjának külföldre kell utaznia, és én itt maradok egyedül egy három hónapos gyerekkel.

Mivel többnyire lehetetlen rájönni, apró gyermekünknek mi baja van éppen, parásabb szülők nagy köröket futnak a lehetséges megoldást keresve, kevésbé parásak pedig egyszerűen ráfogják valamire a gyerek nyűgösségét.

Abigél mászik! És ez egyszerűen hihetetlen, tudom, tudom, ezt már vagy ezerszer írtam, de most tényleg.

Abigél megindult, nincs már előtte akadály, körbe-körbe vándorol a lakásban mindent tanulmányoz, midnenhova eljut, minden helyiséget felfedez magának, és kitartóan mászik utánunk, a hang irányába.

Abigél tegnap ünnepelte feledik születésnapját, és ez a tény egyszerűen hihetetlen.

Anya, azaz én, a héten bulizni volt.

Abigél beteg.

Abigél megint nyaralni volt, nagyon jó dolga van, na meg persze nekünk is, hiszen minket sem hagyott itthon.

Abigél, az én kedves, aranyos, okos, vigyori kislányom, a szomszédok, a boltos nénik és mindenki kedvence, különös szokást alakítottt ki pár héttel ezelőtt, elkezdte ugyanis utálni az embereket.