Abigél hihetetlen kis erőgép, és ha valamit a fejébe vesz, arról nem mond le.
Abigél hihetetlen kis erőgép, és ha valamit a fejébe vesz, arról nem mond le. Azt hiszem, most éppen ott tart, hogy a mászás már roppant unalmas, és inkább megtanul járni. Az egész hetét annak szentelte, hogy a járáshoz szükséges első lépésként megtanuljon kapaszkodás nélkül állni, nos jelentem sikerült neki.
Térdelésből, guggolásból, bármilyen testhelyzetből feláll, és áll. Iszonyú furcsa érzés, hogy rápillantok a játszószőnyegre, és a Abigél ott áll, matat valamivel. Kinézek a teraszra és a gyerek ott áll és két kockát ütöget egymáshoz, elmegyünk a homokozóba és Abigél azonnal feláll, megmutatja a tudományát mindenkinek, néz körbe, hogy ki látta a mutatványt, hangosan nevet és megtapsolja saját magát. Tudja, hogy valami nagy dolgot vitt véghez.
Eszméletlen gyorsan tökéletesíti a technikát, hét elején még nagyon vicces volt, felállt, széttárta a kezét és az ujjait és előre-hátra billegett, mint egy szörfös. Pár nap múlva azonban már szilárdan meg tudott állni, úgy is, hogy közben a böhöm nagy Kittit lengette a levegőben. Egy szuperügyes erőgép. A járás innen még nyilván sok idő, de azt hiszem ez az első lépés afelé.
A másik új dolog egyébként a homokozó. Véletlenül fedeztük fel, amikor itt nyaralt nálunk az unokaöcsém, és elvittük őt a játszótérre. Én azt hittem Abigél még kicsi ehhez, de ahogy meglátta a homokot sikkangatni kezdett, így hát azóta amikor csak tehetjük, megyünk. Leül, kezébe veszi a homokot és lassan kiengedi, beletúr, mászik benne, feláll, élvezi, hogy más közeg, barátkozik a többiekkel, órákat elvan a homokban, és érdekes módon nem akarja megenni. Egyelőre legalábbis. Ez egyébként nagyon vicces, nem tudom más is tapasztalta-e, de Abigél egyelőre nem jött rá arra az összefüggésre, hogy a kezében lévő ételt be tudja tenni a szájába. A kanál-kaja összefüggésre már rájött, és próbálja a kanalat a szája felé irányítani, azt is tudja, hogy a kezemmel kaját adok, és ő is gyömöszöl be mindent a szánkba. Ha azonban a kezébe adom a gyümölcsöt, vagy a kenyeret, azt csak nyomkodja meg trancsírozza, sosem teszi be a szájába.
Továbbra is eszméletlen mennyiséget eszik, tulajdonképpen sosem hagyja abba az evést, az étkezések azért érnek csak véget, mert egyszerűen nem adok neki többet. A bébiételekbe csomagolt adagokon már csak röhögni tudok, neki abból többnyire kettő kell, és utána még egy kis desszert, így kifizetődőbb inkább egy hatalmas adagot megfőzni neki. Viszont a súlya egyáltalán nem nő, nem értem, hogy lehet, és őszintén szólva kicsit aggaszt is. Az elmúlt két hónapban összesen tíz dekát hízott. Foga továbbra is csak kettő van, de most egészen biztosan jön még valami, valahol, mert egész nap a szájában van a keze, és éjjel is többet ébred. De azt nem engedi, hogy belenézzek a szájába, ha pedig tapogatni próbálom az ínyét, egyszerűen megharap.
