Mivel többnyire lehetetlen rájönni, apró gyermekünknek mi baja van éppen, parásabb szülők nagy köröket futnak a lehetséges megoldást keresve, kevésbé parásak pedig egyszerűen ráfogják valamire a gyerek nyűgösségét.
Mivel többnyire lehetetlen rájönni, apró gyermekünknek mi baja van éppen, parásabb szülők nagy köröket futnak a lehetséges megoldást keresve, kevésbé parásak pedig egyszerűen ráfogják valamire a gyerek nyűgösségét.
Eddigi tapasztalataim szerint ha egy három hónapnál fiatalabb csecsemőnek valami baja van, akkor „fáj a hasa”, ha pedig három hónapnál idősebb, akkor „jön a foga”.
Abigél nagyjából három hónapos volt, amikor egy meglehetősen zaklatott éjszaka után rohantunk a gyógyszertárba beszerezni a fogzást könnyítő zselét, meg a fájdalomcsillapító kúpot, gondolván, biztosan jön a foga. Azóta eltelt öt hónap, és még soha nem volt olyan cím a bébinaplóban, hogy Abigélnek jön a foga, hát igen, mivel nem jön neki. Hét hónapos és nincs egy ici-pici, árva foga sem, de még csak nem is tűnik úgy, mintha jönne. Persze van, aki arról számolt be, hogy észre sem vette, amikor kijött a gyerek foga, de a legtöbben azért azt mondják, hogy piros, és duzzadt az íny, és kézzel is érezni a fogacskákat. Mint ahogy a legtöbben azt is mondják, hogy hét hónaposan a gyereküknek már bőven volt foga, hét hónapot ír a Spock is, így hát minden nap kotorászok egy sort Abigél szájában, de egyelőre semmi.
Úgy néz ki, továbbra is a mozgásra koncentrál, olyan ütemben fejlődik, hogy az már szinte valószínűtlen, múlt héten írtam, hogy féloldalasan kiül a fenekére és támaszkodik. Na, ez már a múlté, most már egyszerűen csak hátracsapja a fenekét és ül, mint a cövek, a kezeivel pedig babrál valamit. Egyre ritkábban dől hátra, ha megunja az ülést egy szempillantás alatt négykézláb van megint és törtet tovább. Egyelőre csak komótosan, de ha meglátja a macskát, akkor úgy nekilódul, nincs akadály, amin ne tudna átmászni, miközben denevér-szerű hangon sikongat – ezt a hangot kizárólag a macskának tartogatja, talán a nyávogást utánozza, nem tudom, de szegény Zazi menekül előle. Felhúzni egyelőre még nem tudja magát, de ha a két tenyerét meg tudja támasztani valahol, akkor szépen fel is áll, illetve ami szintén új hogy térdepel, és úgy rámol.
Mivel a múltkori poszt után rám tört a pánik hogy szegény gyerekemnek nincsenek a korának megfelelő játékai, elrohantam egy játékboltba, ahol az eladó által tartott fél órás játékbemutató után azt kellett megállapítanom, hogy nincsenek is korának megfelelő játékok, illetve a legdurvább, hogy nincsen olyan játék, ami ne adna ki hangot. Vagy csak én fogtam ki furcsa játékboltot, de az előttem felvonultatott összes játék mindegyike beszélt, énekelt, szirénázott, vagy hangosan számolt. Végül egy visszafogottan izgalmasnak tűnő, műanyag kockakészlettel távoztam. Abigél néha nézegeti és dobálja a kockákat, de leginkább véletlenül ráhasal valamelyikre és ordít. Szóval marad a joghurtosdoboz.
Szintén új szerzemény a hinta. Látva hogy milyen szépen ül már, beszereztem neki egy hintát is, és felkötöttem egy fára a kertben, oldalt azért még kitámasztottam párnákkal, hogy ne terhelje nagyon a gerincét. A hintát nagyon élvezi, de csak miután beleültettem jöttem rá, hogy bár neki csodálatos szórakozás, nekem viszont ott kell mellette szobrozni, és lökni.
